Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Az író

Az író olyan, mint a napi hírek. Hullámzó, csapongó, feszültséggel teli. Állandóan lesben áll, hogy rajtakapja a valóságot valamin, amit aztán saját laboratóriumában feldolgoz, megmunkál, újra formál, tovább gondol, kiagyal.

Az író mesternek képzeli magát, mert annyi mindenbe belelát, annyi mindenen átlát, belekóstol és megszagol, annyi történésnek, konvulsziónak a szemtanúja, meg sem fordul a fejében, hogy netán tévedhet, vagy az, amit a tökéleteshez mérhetőnek vél, csak ámítás, a felszín fecsegése, a gondolat dáridója.

De mert hiszi, igaza van, meggyőződése oly erőt és biztonságot kölcsönöz neki, átváltozik, metafizikussá válik anélkül, hogy észrevenné, mennyire elszakad magától az élettől, saját szívének dobbanásaitól, hogy egy jól bevett „kanyarral” visszaevezzen a „hazai” vizekre.

Olykor nem a tévhit, hanem a rosszul értelmezett empirikus tapasztalat magyarázatának az útvesztőjében vesz el, nem megmenthetetlenül, csak időlegesen, mint ahogyan a mindenség léte is megkérdőjelezhető.

Az író az igazi úr.

A jó író az igazi úr, mert a dölyfén és magabiztosságán túl meglátja saját gyengeségét. De nemcsak észreveszi, hanem láttatja is, fehér lobogóként lengetteti a szabad széllel.

Tudja, csak annyit lehet elhódítani a valóságból, amennyi igaz van benne.

A többi csak mese, képlékeny anyag, hancúrozás az élettel.

Azokat az írókat szeretem, akik nem megtéveszteni, hanem elkápráztatni akarnak.

Ilyen író szeretnék lenni.