Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Böszörményi Zoltán blogja

Gyönyörű

Néhány nappal ezelőtt, nagyobbik lányom azt üzente Torontóból: „Kapaszkodjatok, itt a világ vége!”

IGEN!

Igen! Igen! Igen!

Valami sikerült, valami történt a tizenkettedik órában. Hihetetlen, de igaz! Három aranyérem, egy ezüst, egy bronz.

OLIMPIA

Naponta kétszer is meglátogatom a Nemzeti sport honlapját, s minden alkalommal abban reménykedem, hogy végre megtörtént a csoda, a magyar olimpiai csapat aranyat nyert.  Pedig tizennégy napja nem olvasok másról, mint arról, hogy miért nem sikerült a pontszerzés a magyar olimpikonoknak.

”Az öttusázóinkat nem szerették a kínai lovak” – olvasom az egyik híradásban, a másikban: „Ennél rosszabbul nem is alakulhatott volna. A női kézilabda-válogatott kikapott az elődöntőben Oroszországtól, a női vízilabdázók – megkérdőjelezhető játékvezetői ténykedéssel – háromgólos vezetésről nem tudták megnyerni az Ausztrália elleni bronzmérkőzést, a mindent eldöntő ötméteres párbajból pedig vesztesen kerültek ki. A férfi öttusázók minden idők leggyengébb magyar olimpiai szereplését produkálták – nagyrészt a vendéglátók makrancos lovai miatt.”

Radcliffe

Nézem az olimpiai játékokról szóló beszámolókat, rövid tudósításokat. Valamiért nincs türelmem odafigyelni, átélni, végig izgulni az előfutamokat, a párharcot, a gyepen, vízen, vagy éppen a vízben úszó, labdát pörgető, fejest ugró versenyzők hadát, a kalapácsot repítők, a tornászok megannyi szeren történő versengését. Bár behunyom szemem, mégis azon kapom magam, hogy érdekel, ami a versengés pattanásig feszült hangulatában történik, nem a közömbösség uralkodik el felettem, hanem magam is átveszem a küzdelem szította láz és izgalom forróságát, a mindenségben megfürdő, a mindenséggel versenyzők célirányos, a mindenséget legyőzni óhajtók akaratát.

Madárdallal teli reggelekre gondolj!

Madárdallal teli reggelekre gondolj!

Jámbor Gyulának

Szerda, 2008. augusztus 13.

Felvetődött bennem, hogy egyes dolgot, jelenséget, elméletet teljesen felesleges bebizonyítani, már csak abból az egyszerű – szillogizmussal is igazolható oknál fogva –, miszerint nem kell, és nem is lehet mindent alátámasztani.

Pillanatok

Akkor minden az itt és most körül forgott, amit alig húszévesen keserűen ízlelgettem. Nem voltak ideáim a heideggeri tételekről. Számomra, a tánc és a mozgás, a ritmus szimmetriáiba szerelmesedettnek, az irodalom messzi bűvöletnek tűnt.

A regény

Illúziótlan, illat nélküli és színtelen volt a pillanat, amikor regényem utolsó mondata után leütöttem a pontot. Hittem, reméltem, ha befejezem, legalább hiányérzetem lesz, vagy valami ilyesmi.

Blaskó

Nem tudom, mi késztette Blaskó Pétert, hogy visszautasítsa a Kossuth-díjat. Forradalmat akart-e? Az értelmiségiek forradalmát?

Ám lehet-e forradalmár az, aki szélsőséges?

Azaz szélsőséges-e minden forradalmár?

Zsuzsa

Zsuzsa, bár dundi volt és sehogy sem illett a balettosztályba, három éven keresztül mégis velünk tanult. Titokban szerettem Zsuzsát, de ezt ő soha nem tudta meg.

Siker

– Tudod, mi a baj veletek, fiam – mondta egyik látogatásom alkalmakor Kányádi Sándor –, ti nem olvassátok egymás dolgait. Egyszerűen türelmetlenek vagytok egymással szemben, vagy egyáltalán nem érdekel, amit a másik alkot.

Tartalom átvétel