Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Sztárok

Nietzsche Wagner A művészet és a forradalom című írásának elolvasása után a következőket jegyezte fel: „Le a művészettel, amely bensője mélyén nem a társadalmi forradalomra, nem a nép megújítására és egyesítésére törekszik”.

Százhatvan évvel ezelőtt tulajdonképpen Wagner is ugyanazt remélte, amit a mai, globalizált társadalmi és termelőviszonyok között őrlődő világpolgár: változásra, gyökeres változásra van szükség, ami megszünteti az egyén felett elhatalmasodó, egyre vastagabb felhőtakaróként jelentkező közömbösséget, unalmat, szürke köntösbe öltöztetett formaiságot.

Míg Wagner a kapitalizmus „rabszolgaságáról” beszél, ennek a művészetet lealacsonyító szerepéről, addig Nietzsche a mítoszok felélesztésében látja a modern ember szellemének egyik megmentési módozatát, mert szerinte a mítosztalanság is alkotó eleme a közömbösségnek, az értelmi tétlenségnek.

Hogy mit is ért Nietzsche a mítoszon, mitizáláson? Képiséget, a világ képekben való visszatükröződését olyképpen, hogy értelmet kapjon az, ami egyébként értelmetlen.

A fenti kijelentést szálaira szedve az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy a mai ember csak akkor tud megvalósulni, ha a környezetéből érkező képi hatásokat át tudja alakítani érzékelhető valósággá. Azaz mindazt, amit lát, test- és értelemközelbe hoz. Párbeszédet folytat a természettel. Ez lenne a mítosz? A forradalmat, a változást kiváltó szellemi cselekedet?

Wagner a görög poliszok idealizált kultúrájáról ír, szembeállítja azt a modern kapitalista társadalom privatizált, elkommerszesedett művészetének világával, amely szerintem ma hatványozottabban érvényes, mint bármikor.

A művészet ma még inkább pénzre váltható termék, amit el lehet, és el kell adni. Az értelemnek, érzésnek, a képzelet világának produktuma nem a gondolat többsíkú forradalmát hirdeti, hanem áruvá alacsonyodott le. Mit keres itt a mítosz? Hogyan tükröződik az áruvá vált szellemi termékben az ember természettel való kapcsolata, a természet képzeti, képi tobzódása?

Manapság a sztároltatás agresszív, kampány jellegű akció, mert csak úgy lehet igazán valamit eladni, ha előbb „mítoszt” gyártanak köréje.

Személy szerint én ettől a jelenségtől idegenedtem el, ettől lett szellemi hányingerem.