Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Recenzió

Vanda örök – Százs Emese

„Sokan fogják szeretni, és lesznek, akik utálják. A kettő között senki sem lesz.” Mikor kezembe vettem a könyvet*, a hátlapon Ferdinandy György író pár szavas ajánlóját olvastam el legelőször. Majd rögtön ezután kivették a könyvet a kezemből, és amikor visszakaptam, csak ennyit fűztek hozzá: „Nem rossz könyv, de nem biztos, hogy elolvasnám másodszor.” Na most, akkor mi van? Ez a vélemény nem a kettő között van. Nézzük meg közelebbről, kinek van igaza.

Könyv – Erdélyi Riport

Böszörményi Zoltán első regénye kifejezetten olvasmányos könyv. A Vanda örökcímű írás naplószerűen követi nyomon egy fiatalember történetét, pontosabban annyit belőle, amennyit szükségesnek ítél a szerző ahhoz, hogy – és itt jön a csavar. Megértetésről, bemutatásról beszélni didaktikai célú írásra utalna. Na de ki mondta, hogy nem ilyennel van dolgunk?

Az Aranyvillamos útjai – Francois Bréda

aranyv3.jpg
(Böszörményi Zoltán, Aranyvillamos, harmadik szakasz, Kalligram, Pozsony, 2004)
„Ez kérlek, nem Nemo kapitány járgánya,
kényelmes kajütje, nem lebeg óceán
vizében, mindennapi gondokat nem old meg,
szürke napok gondja a tükrében,
úgy történik minden, mint egy Hauff-mesében.”
(Szürke napok gondja a tükörben,
p. [24])

Két fehér súly – Kukorelly Endre

Kettő
Böszörményi Zoltán és Barak László könyveiről

Két fehér súly

(Pilinszky János: Kettő)

Van, aki olvas verseskötetet. Olvas és ír, kissé az ügymenettől elfáradt versrovat-szerkesztők szerint jóval többen írnak, mint olvasnak, noha ez is csak úgy mehet, mint például a futball (meg például az élet): először beleolvasod magad, amihez aztán oly heves mű-kedvvel fogsz, hogy már soha nem is bírsz kiszakadni.

Böszröményi Zoltán – Aranyvillamos

Böszörményi Zoltán Kanadában, Romániában és Monacóban élő erdélyi magyar költő új verseskötetéhez Parti Nagy Lajostól választott mottót, ám költeményeiben igen kevéssé látszik követni az egyik legjelentősebb magyar posztmodern verselőt.

Balázs Imre József – Újraolvasónapló

Böszörményi Zoltán: Aranyvillamos.
Harmadik szakasz

A Böszörményi-verseskötetek címe egy ideje nem változik: 1999 óta Aranyvillamos címmel jelennek meg, 2004/2005-ben már a „harmadik szakasz”-nál tart a versfolyam. A cím tehát nem változik, az, ami a kötetborítók közt olvasható, annál inkább.

Az Aranyvillamos legújabb szakasza

A lekésett, második szakasz után a költő, Böszörményi Zoltán számára ismét eljött az Aranyvillamosnak ezúttal a harmadik szakasza, amelyről – érzése szerint – ismét lemaradt. Miért maradt le? Lemaradt-e valójában? Egyáltalán mit jelent számára az Aranyvillamos?

Aranyvillamos – második szakasz

aranyv2.jpg
„mert gondolom a rétet
most már átballaghat rajta
a tavasz
és készen benne
az illat
a szín
a virágzás
a naplemente szomorúsága”

                                     (Virágzás) 

A kompozíció zenei finomsága, a motívumok, a kisszerkezetek, a hanghatás hivalkodás nélküli kidolgozottsága jellemzi a kötet verseit. E versek állapotjelzések, melyek a kötetlen forma, a gondolatiság, a meditatív megközelítések felé mozdítják el Böszörményit.

Gondolatok Böszörményi Zoltán új verseskötetének olvasása közben

„szinte naponta
megpróbálom
arasznyi létemet
közös nevezőre hoznia végtelennel”

A közöny, az elidegenedés, azegyes emberek magáramaradottsága mint társadalmi jelenség már több mint egyévszázada foglalkoztatja a modern irodalmat, de az utóbbi évtizedben, a globalizáció elterjedésével még inkább előtérbe került mind a jelenség, mind annak művészi ábrázolása.

Tartalom átvétel