Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Böszörményi tavaly 6 milliárd lejt égetett el

A kanadai állampolgárságú aradi sajtómecénás, Böszörményi Zoltán arról beszél, hogyan gazdagodott meg, miért költ milliárdokat a Nyugati Jelenre, és milyennek látja a maga és mások helyzetét a politikában.

Transindex: Önről rengeteg mendemonda kering, fegyvercsempészettel, vérmes politikai ambíciókkal hozták összefüggésbe...

Böszörményi Zoltán: - Magamról talán annyit, hogy a torontói York egyetemen végeztem, filozófiából szereztem diplomát 1991 kora nyarán. Akkor már volt egy Torontóban bejegyzett marketingcégem. Vállalatoknak és termékeknek “gyártottunk” nevet.

 - Mikor került a képbe Arad?

1991 augusztusának elején úgy határoztam, meglátogatom Vizinczey István íróbarátomat Londonban, majd Budapesten keresztül Aradra, szülővárosomba is elutaznom. Amikor Aradon, kilenc év után, viszontláttam szüleimet, rokonaimat, barátaimat, nem akartam elhinni, hogy az 1989-es romániai események még mindig örömmámorban ringatják őket. Hirtelen egyszerre akartak csinálni mindent.

Gyárat, nemzetközi kereskedőházat akartak alapítani. Én meg úgy éreztem magam közöttük, mint aki képtelen ráhangolódni erre a hatalmas lelkesedésre. Aradi látogatásom
első napjaiban megfogalmazódott bennem a felismerés, hogy itt okosan gazdálkodva, gyorsan és sok pénzt lehet keresni. Később ez a felismerésem be is igazolódott...

Még 1991 novemberében, Aradon alapított import-export cégemmel sikerült tizennégy hónap leforgása alatt 2,2 millió dollár tiszta nyereséget megvalósítanom. Nem is akármilyen gazdasági viszonyok között, Romániában az akkoriban hivatalosan is elismert infláció rátája évi 700-800 százalék volt. Hogy ez a nyereség sok volt, vagy kevés, azt nem tudom.

Attól függ ki, mihez méri. Nekem őrült soknak tűnt. Azt hittem, ennyi pénz nincs is. A nyereséget a General Electric és a Tungsram gyártotta fényforrás-termékek romániai értékesítésével értem el. Én voltam az, aki a második világháború után újból behoztam Romániába és újra bevezettem a Tungsram cég teljes gyártmányválasztékát.

Erre büszke vagyok. Remélem, a General Electric-Tungsram sem fogja ezt a „hőstettemet” elfelejteni. Tehát már megvolt az első millió dollárom. A többit már csak hozzá kellett dolgoznom.

- És a Luxten?

- László öcsém 1993 késő tavaszán Konstancára utazott egy belföldi értékesítéssel és szerződéskötéssel egybekötött fényforrás-kiállításra. Ott ismerkedett meg a bukaresti Electrofar fényforrást gyártó cég akkori vezérigazgatójával. Szó szót követve megtudta tőle, hogy az Electrofar Rt. teljes részvénycsomagja, a Phare nemzetközi gazdasági program keretében megvásárolható.

Logikusan következett tehát, hogy “I’ll give it a try.” Sokan suttogták akkor, hogy ez “megvásárolt” privatizáció volt, meg hogy politikai kapcsolatok árán sikerült megvennem 1,4 milló dollárt érő lejért a teljesen tönkrement gyárat. Ezt azért sem kommentálom.

Két hónapra a gyár megvásárlása után, Wohl Péter, a GE-Tungsram Rt. akkori alelnöke meglátogatott a gyáramban. Büszkén megmutattam neki a szerzeményem. Végigvezettem a “kissé” romos épületeken és gyártási vonalakon. Ezután visszatértünk az irodámba. Láttam Wohl Péteren, valami bántja, mert ami a gyárban látottakat illeti, kitartóan elég “kényelmetlen” kérdésekkel hozakodott elő. Végül is - mivel többen voltunk a helyiségben - megkért, menjek ki vele a folyosóra. - Zoltán - mondta, ne akarjon nekem mellébeszélni, ha így folytatja, nem adok magának három hónapnál többet, s csődbe megy.

Kissé meghökkentőnek tartottam Wohl úr kijelentését, de őszintén ezt mondtam neki: - Kedves Péter, szerencsére nem kell három hónapot várnom erre, a cégem már most csődben van. Wohl úr elképedve nézett rám. Mindketten szótlanul tértünk vissza az irodámba.

- Ekkora csődből hogyan lábalt ki?

- Hadd ne beszéljek most erről. Az elkövetkező években könyvet, regényt szeretnék írni tapasztalataimról, élményeimről.

- Új üzleti csel, bestseller-terv a dollármilliomos memoárja? Gondolja, bejön?

- Igen, úgy érzem, képes vagyok erre is. A Kalligram Kiadónál megjelenő új verseskötetem utolsó simításain dolgozom. Bízom benne, nagy siker lesz! Nem gondolja, hogy az emberek kíváncsiak, hogyan gondolkodik egy multimilliomos? Hogyan érez, mit vall, mit akar mondani egy félig székely származású vállalkozó, Románia nemrég legnagyobb magyar gyárosa?

Ön nemrég kiszállt a Luxtenből. Hogy kezdődött az Ön üzletemberi története és mi volt az oka annak, hogy eladta tulajdonrészét?

Maradjunk annyiban, hogy a részvénycsomagom értékesítése nem volt az én ötletem. Míg a vállalat elnöke és többségi részvényese voltam - a cég 36,4 százaléka volt az enyém - a Luxtennek óriási nyeresége volt. 2001 és 2003 között összesen 88 millió dollár tiszta nyereséggel zárta a főkönyvet a vállalatom. Amikor múlt év decemberében 15 millió dollárért eladtam részvénycsomagom, a Luxtennek a fent említett nyereségen kívül 127 millió dollár kintlévősége volt.

Ezt az elkövetkező tíz évben kell bevételeznie anélkül, hogy egyetlen dollárt is el kellene költenie. A cégnek nulla adóssága és kétmillió dollár készpénze volt a bankban. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor remélem, az, aki elvégzi a számításokat, nem tételezi fel rólam, hogy részvénycsomagom értékesítése önszántamból történt, még akkor is, ha első pillantásra annak látszik. De amint fennebb mondtam, tapasztalataimról, életemnek erről a periódusáról könyvet szándékszom írni. Remélem, egy-két év múlva letehetem az olvasó asztalára.

- A Luxtenes fejlemény befolyásolja-e valamilyen módon azt, hogy Ön Aradon és környékén jelentős mértékben áldoz kultúra- és médiatámogatásra? Tervei szerint meddig fogja még meg- és fenntartani a Nyugati Jelent és az Irodalmi Jelen Könyvek Kiadót?

Csak annyiban befolyásolja, hogy nincs a Nyugati Jelenben Luxten-reklám. De gondolom, arra kíváncsi, hogy futja-e ezek után a pénzemből a lap fenntartására? Futja. De itt nem ez a lényeges. Hanem az, hogy semmilyen vállalkozásnak nem szabad veszteségesnek lennie! Így a Nyugati Jelennek sem szabad veszteséget termelnie. Saját kapitalista elveim tagadnám meg, ha ez az állapot továbbra is fennmaradna, tehát dolgozom a megváltoztatásán!

A Nyugati Jelen öt megye szórványmagyarságához szól. A magyar nyelv és kultúra életben tartása azon a vidéken, ahol a magyar etnikum lemorzsolódik, beolvad, elolvad, elszalad, eltűnik: rendkívül fontos. Ez számomra történelmi feladat. Öt megyében, Aradon, Fehérben, Hunyadban, Krassó-Szörényben és Temesben jelenik meg a Jelen. Ennek az öt megyének, - a tavaly közzétett, legutóbbi népszámlálási adatai szerint - 150 ezer magyar lakosa van. Ahhoz, hogy a lap naponta eljusson például Nagyenyedre, 300 kilométert kell utaznia. S akkor még mindig nincs az olvasó asztalán.

- Mi a helyzet az Irodalmi Jelennel?

- A kiadvány a világ legnagyobb példányszámban magyar nyelven megjelenő irodalmi havilapja. Aradon szerkesztem. Már csak ezért is történelmi jelentőségű, mivel a régióban is nagy űrt töltünk ki. Megjelenésünk negyedik évébe léptünk. Az Irodalmi Jelen havonta hétezer példányban jelenik meg. Szabad a belépés. Sőt! Megkérem írótársaimat a világminden tájáról, jöjjenek, dolgozzanak velünk!

- Könyvkiadót is működtet. Milyen megfontolásból?

- Az Irodalmi Jelen Könyvek Kiadó egy konkrét tapasztalat eredménye. Négy évig voltam a pécsi Jelenkor Könyvkiadó főrészvényese. Ez idő alatt Csordás Gábortól, a kiadó alapítójától és vezérigazgatójától sokminden jót tanultam. Amikor megváltam a kiadótól, mocorgott bennem az ötlet, hogy jó volna itt, az erdélyi végeken egy könyvkiadót alapítani.

- Milyen megfontolás vezette, mikor befektetett be a Jelen Ház létrehozásába?

- Az embert tapasztalatok, megélt események, ellesett dolgok, jelenségek befolyásolják, alakítják. Persze a felsorolást, kérem, ne tekintse teljesnek. A Jelen Ház kanadai életem egyik származéka, eredménye. Én 1987-től csak kanadai állampolgár vagyok. Sokat, nagyon sokat köszönhetek második, egyelőre egyetlen hazámnak. Itt “teljesedtem” ki. Itt értem férfivá. Itt lett belőlem az a Böszörményi Zoltán, aki ma vagyok.

Tehát, Torontóban tanultam meg, hogy az etnikum csak akkor érzi jól magát a többség tengerében, ha van hova haza mennie. De ehhez szükséges egy infrastruktúra, jelen esetben egy HÁZ. Tehát ennek a gondolatnak, konkrétumnak adtam hangot, amikor megépítettem az aradi Jelen Házat.

- Ön médiabefektető is. Hogyan alakultak üzleti tervei? Mennyi pénzbe kerül Önnek évente a Jelen napilap fenntartása?

Agresszív kérdés! Hogy mennyibe kerül a Nyugati Jelen napilap fenntartása? Tavaly, például majdnem 6 milliárd lejt kellett befizetnem - s nem 1,7 milliárdot, ahogy ezt a Transindex közölte - hogy a cég nullszaldós legyen. Viszont azt is el tudom mondani, hogy eddig még a Transindex az első hivatalosság, aki nekem ezt a kérdést feltette.

Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Markó Béla urak például ezt soha tőlem meg nem kérdezték. Sőt - Markó Bélát kivéve - meg nem kerestek. Lehet azért, mert a 150 ezer magyar abban a régióban, ahol én nemzetszolgálatot teljesítek, nem sokat számít a szavazatok, vagy különböző nemzetstratégiák szempontjából. Így hát nem törődtek, nem törődnek, nem költenek a régióra. Tegye azt Böszörményi, ha akarja.

- Ezt sérelmezve úgy véli, több elismerést, vagy egyszerűen több odafigyelést érdemelne mecenatúrája?

- Rosszul esik, hogy Erdélyben a legnagyobb összeget befektető magyart senki figyelembe nem veszi. Persze itt a lobbi hiányát is felhozhatnám mentségül. De én elsőrendű feladatomnak a munkát, a teljesítményt tekintettem. A furcsa csak az volt, hogy senki nem akart tizenkét év alatt észrevenni. Tényleg csak én lennék ebben a ludas?

- Reagáljon, kérem, az Önről terjedő több mint kalandos tárgyú mendemondákra...

- Kalandos mendemondákat? Nem értem! Miért kalandosabb és mende-mondásosabb az én életem, mint bárki másé? Nem vagyok én kiváltságos. Erdélyben születtem. A Jóisten engem is megpróbáltatásoknak tett ki, s remélem, ezt fogja tenni ezután is. Én az isteni áldáshoz és megpróbáltatáshoz csak a jóakaratomat, elszántságomat, munkámat, esetleg önmagam tudtam hozzáadni. Ha ez kalandnak nevezhető, akkor kérem, várják meg legközelebbi regényemet. Ha akarja, akkor lesz benne egy, a fegyvercsempészetről szóló fejezet is. Ha már a mendemondák (egyesek szerint) erről szólnak.

- Üzletemberként lát e lehetőséget arra, hogy az erdélyi magyar sajtó nyereséges üzlet legyen?

 Az erdélyi magyar sajtó, minden látszat ellenére, megosztott. Megosztott politikailag, gazdaságilag, egyáltalán érdekeit tekintve. Most biztos azt fogja kérni, hogy fejtsem ki előbbi állításom. Nos, legyen ez egy másik, csak az erdélyi magyar sajtóval foglalkozó kerekasztal témája.

- Vannak politikai ambíciói? Egyes spekulációk szerint Ön közvetetten politikai játékos is...

Nos, ha nem vagyok - s egyelőre nem vagyok - román állampolgár, akkor ebből logikusan következik, hogy, amíg meg nem változik a törvény, a román politikai életben nem vehetek részt. Ez a mostani helyzetállás. De semmit sem tartok kizártnak. Tehát azt sem, hogy valamikor politikai pályára lépjek. Mert ugye, lehet belőlem pártvezér, miniszter, akár miniszterelnök is.

- Hogyan értékeli a jelenlegi romániai magyar politikai helyzetet?

- Az elkövetkező választásokon az RMDSZ-nekminden szavazatra szüksége van. Ennek érdekébenminden magyarnak össze kell fognia! Az RMDSZ-nek be kell jutnia a parlamentbe. Ez nem Markó és nem Tőkés érdeke, hanem magyar érdek. Ezértminden színű és irányú RMDSZ-es csoportosulás a választások lezajlásáig hirdessen fegyverszünetet. Üljenek össze, dolgozzanak együtt mindnyájan. Ha az RMDSZ bejutott a parlamentbe, újra értékelhetik stratégiáikat, elképzeléseiket, álmaikat. Kis belső harcaikat is.

lejegyezte: Szőke Mária
2004. március