Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Költő az Irodalmi Zsebszalonban

...akiről dióhéjban annyit kell tudni, hogy 1951-ben Aradon született, újságíróskodott, 1984-ben kiszökött Romániából, Kanadában milliomos lett, 1991-ben visszatért, és abban leli azóta örömét, hogy Aradon és a Partiumban irodalmi, művészeti életet teremtsen.

 

Költő az Irodalmi Zsebszalonban

A mindenség ösvényein

Jó ez a megnevezés: Irodalmi Zsebszalon. Mert ha marosvásárhelyi házigazdájuk, Markó Enikő szerkesztő csupán úgy jelentené be e találkozókat, hogy „könyvbemutató", talán kevésbé vonzaná a közönséget. Igaz, ezúttal október hatodikán, a neves évforduló napján túl kevesen voltak kíváncsiak Böszörményi Zoltánra, akiről dióhéjban annyit kell tudni, hogy 1951-ben Aradon született, újságíróskodott, 1984-ben kiszökött Romániából, Kanadában milliomos lett, 1991-ben visszatért, és abban leli azóta örömét, hogy Aradon és a Partiumban irodalmi, művészeti életet teremtsen. Egyébként járja a mindenség ösvényeit, most felváltva Monacóban és Aradon él. A szó eredeti értelmében mecénás. Horribilis összegeket áldoz az aradi színházra, az Irodalmi Jelen periodikára, a Nyugati Jelen hetilapra és sokminden egyébre. Újságíró körökben tudunk róla, de tapasztalatom szerint Aradon kívül a köz, a romániai magyar közösség kevésbé ismeri ezt az egyedi jelenséget, akit Böszörményi Zoltánnak neveznek.

A napokban a marosvásárhelyi Bernády Házban Aranyvillamos (harmadik szakasz) című verseskötetét mutatta be, és ebben Kuszálik Péter volt segítségére, aki bohókás kitérőivel kellőképpen ellenpontozta a költőként bemutatkozó üzletember lírai megnyilatkozásait. (Egyébként filozófiai diplomát szerzett Torontóban.)

A kötet alcíme abból adódik, hogy ez a harmadik Aranyvillamos című könyve. A harmadik előtt (mely a pozsonyi Kalligram Kiadónál jelent meg igen szép kivitelben) létezett első és második szakasz (Jelenkor Kiadó, Pécs, 1999, illetve 2001). Orbán János Dénes költő a Terasz című irodalmi online-újságban e harmadik villamos kötetről azt írja, hogy „Ez egy merengő könyv. Olvasásához magány kell és szomorkás nyugalom. Az Aranyvillamos – a lélek villamosa – hosszú útján a szomorúság és a tépelődés számos állomásán áll meg, azon megállókban, melyekben mi is oly sokszor toporgunk. Ezért is jósolok sikert ezeknek a verseknek: az van megfogalmazva bennük, ami a legemberibb bennünk."

Nos e merengéstől igen távol állt a könyvbemutató, ahol lírai pillanatokat ugyan próbált megteremteni a szerző, de Kuszálik „bukfencei" minduntalan kisiklatták a költő feltárulkozásának villamosát. Így csak mazsolaszemeket kaphattunk Böszörményi ars poeticájából, gondolatmenetének csupán egy- egy mondatnyi foszlányait jegyezhette le a krónikás. Például Böszörményi szerint: a költészet nem felesleges dolog. Tragédia, hogy luxuscikké vált a verseskötet, melyet csak kevesen képesek megvásárolni. Böszörményi úgy véli: a vers egyik legnagyobb erénye, ha érthető.

Költeményei számtalan helyszínen születtek. Mivel bevallotta, hogy élete egyik legszebb élménye az óceániai Bora-Bora szigethez köti, hadd idézzük ott született egyik rövid költeményét: „Urunk / ha mi találtunk ki / Téged / s minket / Te teremtettél / biztos / megbocsátod nekünk / amiért művünk / nem lett / tökéletes."

Máthé Éva