Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Lessing

Tavaly ilyenkor Londonban voltam. Különösen meleg volt, s két hét alatt mindössze kétszer esett az eső. Azt hiszem, londoni viszonylatban ez időjárási csúcsnak tekinthető. Mondogattam is magamban, hogy lám, mennyire eklatánsan mutatható ki a felmelegedés okozta klímaváltozás. Este a brit televízió hírcsatornáinak adásait figyelve, keserűen kellett megállapítanom, hogy nem csak az időjárásban állt be radikális változás, hanem az irodalmi Nobel-díjak fogadtatásában is. A hírbeszámoló ugyanis arról szólt, miként reagált az akkor 87 éves Perzsiában született angol írónő, Doris Lessing irodalmi Nobel díjának hírére. (Majdnem születésnapján – 1919. október 22-én született – érte a kellemes meglepetés.)  A londoni fekete taxiból kiszálló, bevásárló szatyrokkal megpakolt idős hölgy az őt megrohanó riportereknek valami ilyesmit válaszolt: harmincöt évvel ezelőtt kellett volna megkapnom a díjat, most már teljesen mindegy.

 
Másnap a világhálón utána néztem, ki is ez a Doris Lessing. Többek között kiderült, hogy ő a minden idők legidősebb irodalmi Nobel-díjazottja, hogy valamikor a kommunistákkal szimpatizált, de az 1956-os magyar forradalom őt is, mint más jeles írót, kiábrándította az eszméből. Majd szomorúan vettem tudomásul, hogy az a hír járja, otthon már nem is igen olvassák a műveit. Akkor villant át rajtam: lám életében is kikophat valaki az irodalomból, s még így is megkaparinthatja a minden tollforgató által hőn áhított legmagasabb kitüntetést. De aztán legyintettem, mint aki nem hajlandó tudomásul venni a szóbeszédet. „Magam fogok ennek valóságáról meggyőződni” – határoztam el.
A szállodámtól nem messze található irdatlan nagy könyvesboltba belépve, Doris Lessing raktáron lévő könyvei felől érdeklődtem. A kicsit kancsító, babaarcú fiatal hölgy nyugalmát zavartam meg kérdésemmel, aki a név hallatán azonnal nemet mondva rázta meg fejét: „Erről az írónőről, sajnos nem hallottam. De megnézem számítógépünk adattárában” – csivitelte. S már pötyögtette is a nevét az arra kiszabott helyre. „Ő kapta idén az irodalmi Nobel-díjat” – mondom a hölgyikének, miközben mindketten a gép válaszára várunk. Mire ő lemondóan legyintve megjegyezte: „Tudja-e ön, hányan kapnak manapság ilyen-olyan díjat, s a fene sem hallott róluk?” S alighogy kimondta az utolsó szót, a képernyőn megjelent az információ: Doris Lessing egyetlen könyve sem található a könyvesbolt polcain vagy raktárában.
„Ugye mondtam!” – kiáltott fel diadalittasan a hölgy, s mint aki hatalmas győzelmet aratott felettem, tovasétált.
Most újra októbert írunk. Vajon kire vár idén a minden író áhította, érdektelenségbe veszett kitüntetés?  Mint kiderült az idei irodalmi Nobel-díjat Jean-Marie Gustave Le Clézió francia író kapta.