Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Révay András: A gyermek és az üzletember

 

 

Két gyerekkori emlék közé az üzletember becsapása került (A bicikli, A kék irattartó, A nyomozás), vagy két másik gyerektéma (A piacon, Vágyakozás) után egy olyan tömör filozófiai eszmefuttatás mindössze két nyomtatott oldalon (Látni), hogy Hegel is gratulálna hozzá.

 

 

 

 

 

Révay András

 

A gyermek és az üzletember

 

A 81. Könyvhétre, 2010 júniusában jelent meg Böszörményi Zoltán novelláskötete, a Halálos bűn. Sem erkölcs, sem vallás, sem a kriminalisztika nem sajátíthatja ki magának. Az igazsághoz talán akkor járunk a legközelebb, ha Örkény Egyperceseihez hasonlítjuk.

Böszörményi Zoltán erdélyi születésű író eddigi élete is regénybe illő. A Gundel-díjat 2009-ben kapta meg, Az éj puha teste című regényéért. Az átadásakor találkoztunk, szemben ült velem az asztalnál. Akkori beszélgetésünkből sejtem, új novelláskötetének számos darabja önéletrajzi ihletésű. Valószínűleg mindkettő, a gyermek is és az üzletember is, ő maga. A középiskolát még Kolozsváron és Aradon végezte, majd – ahogy akkor mondtuk – disszidált. Az ok: második verseskötete után felfigyelt rá a „hatóság". Egyetemre már Kanadában járt, gazdag és sikeres üzletember lett belőle, gyártulajdonos.


Ennyi elég is, hogy nyomban „aha-érzésünk" legyen, amikor a könyvben erdélyi gyerekekről, világjáró üzletemberekről olvasunk több, apró novellát. Ilyen a címadó, Halálos bűn is; az üzletemberről, akit becsap, kisemmiz a volt munkatársa – ez a motívum többször is előjön a könyvben – és aki halálos betegen bocsánatot kér áldozatától. Azért szolgáljon a leendő olvasó megnyugtatására annyi: szájbarágós erkölcsnemesítésről nincs szó! Sem itt, sem a többi novellában, bár jelentős részüknél azért igencsak akad elgondolkodni való. Nem javaslom tehát a könyv regényszerű, folyamatos olvasását. Kell szünet ez egyes – olykor csak nyúlfarknyi – novellák olvasása között. Ideális alkalom például a közlekedés. A néhány megállónyi időre egyik-másik pont elég. Lesz, amelyik még rövid is. Azután tegyük el a könyvet és engedjük, hogy hasson ránk!

Megtehetjük ezt annál is inkább könnyedén, mert a novellafüzérben nincs semmi rendszer. Legfeljebb témacsoportokat fedezhetünk fel: gyerekkor, repülőterek, üzleti tárgyalások, de a csoportokba sorolható novellák nem egymás után, hanem szétszórtan kaptak helyet a könyvben. Két gyerekkori emlék közé az üzletember becsapása került (A bicikli, A kék irattartó, A nyomozás), vagy két másik gyerektéma (A piacon, Vágyakozás) után egy olyan tömör filozófiai eszmefuttatás mindössze két nyomtatott oldalon (Látni), hogy Hegel is gratulálna hozzá. Nézzünk két példát! Az első: „Az igazság az, ami van, nem amit látunk. Amikor látunk valamit, akkor beleavatkozunk abba, ami van." Vagy a másik: „Az igazság nem tételezi fel ellentétpárját, esetünkben a hazugságot. Mivelhogy az, ami van, nem tételezi fel azt, ami nincs. Ha ismerem azt, ami van, nem jelenti, hogy törvényszerűen ismernem kell azt is, ami nincs." Ezen órákig lehetne még tovább gondolkodni és azután könyvtárnyi irodalmat hozzáolvasni. Böszörményi Zoltán valószínűleg meg is tette, amikor Kanadában a York Egyetemen filozófiából szerzett diplomát.

A könyvben van bűn, akad bűnhődés is, érdekes képet kapunk emberekről, helyzetről, néhol még társadalomról is. Az író tudja: csak annyit lehet elhódítani a valóságtól, amennyi igaz van benne. A többi csak mese, képlékeny anyag, káprázat.

 

 

Megjelent a www.utazonet.hu és a www.euroastra.hu honlapokon