Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Túlélőtábor

Csanda Mária, 2011. szeptember 14. szerda,

http://www.librarius.hu/kritika/ 

Böszörményi Zoltán Regálcímű regénye irodalmi feldolgozásban eddig ismeretlen tábori életet mesél el. Aki a két részre osztott világ egyikében úgy határozott, áttelepül a másikba, nem egyszerűen átutazott, munkát keresett, szerencsét próbált, ahogy a mostani fiatalok, vagy időben a középkortól kezdve a peregrinációs diákok és mesterséget tanulók, hanem az életét tette kockára.

 

 

A mára felnőtt nemzedék már nem tudja, milyen lehetett ez, hiszen egy fiatalembernyi idő telt el azóta, hogy felgördült a vasfüggöny. A mostani harmincasoknak és fiatalabbaknak a kaland egy másik földrész, Ázsia, Afrika – a negyveneseknek és idősebbeknek Európa is az volt, ha a nyugatabbik felébe akartak jutni.

Sokféle traumát megjelenítettek már az írók a Gulágtól a holokauszton át a recski munkatáborig vagy az emigráns lét keserűségéig. Az elhatározás és szökés, átmenetiség állapotáról ebből a regényből értesülünk, megismerjük a vele járó kétségbeesést, jó és rossz döntések, véletlenek életet mentő vagy akár kioltó következményeit.

Nem történelmileg behatárolt létállapot ez, vasfüggöny ugyan nincs már, de a harmadik világból menekülnek sokan ma is, akik dél-európai táborokban kötnek ki, vagy határövezetekben élnek hasonló körülmények között. Böszörményi Zoltán regénye az ő helyzetükbe is beleláttat, a mindenkori menekülttáborok lakóinak életébe, és ezzel nemcsak a szocializmust megélteknek jelent régvolt tapasztalatot, hanem a jelenben is felszólító hatású. Mindenkinek joga van elmenekülni, ha fenyegetik életében, egzisztenciájában. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy nemcsak emiatt lehet másik országot választani. Motiváció a gazdagság reménye egy jóléti államban éppúgy, mint a tiszta lappal kezdés lehetősége, új állomás azoknak, aki sehol nem találják a helyüket, esély a nyomok eltüntetésére a törvénnyel összeütközésbe kerülteknek. Mindegyikre találunk példát a regényben.

A főhős, az író alteregója, azért menekült az egykori Romániából, mert a hírhedt Securitate behívta, megfenyegette, hogy akár az életét is elveheti. Ha semmivé lehet, a senkiföldjét is vállalja – ha onnan kikerül, a családját is kimenekítheti. Innentől beindul a szökés megszervezése, a határátlépés viharban, ahol a lámpákat kell figyelni, és végül az „odaát”. Befogadják ugyan a másik oldalon, viszont mindenki gyanús, tisztáznia kell magát, és várakozni. A várakozóidőt el lehet tölteni munkával, dorbézolással, a tunyaság állapotába süllyedve, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Kitűnő karakterleírásokkal elevenedik meg a regál-láger élete, büfét üzemeltető leleményessel, állami intézetből szökött, jószívű és kihasználható lányokkal, örök vészmadárral, aki a kötekedésre mindig kész forrófejű ifjak által tragédiára ítéltetett.

Ha véletlenül benyitsz valahová, ahová nem kellene, vagy csupán rossz időben mész sörért, akár az életed is elvesztheted – ez az átmenetiség tanulsága. De itt, a senkiföldjén is létezik barát, akivel együtt lehet megélni rosszat és jót, akire lehet számítani, és ez éppannyira tanulság. Féllegálisan munkát vállalhat az itt tartózkodó, és a munkának van becsülete, mint ahogyan vannak kihasználói is, akik átverésre szakosodtak, és egy lágerlakó ugyan hová fordulhatna jogorvoslatért? Mindenekelőtt pedig ott van a remény, hogy megérkezik a várva várt befogadói levél, hogy immár jogos bevándorló lehet a várakozó egy nyugati államban – ahol törvényesen lakik, dolgozhat, vagy akár küzdhet a jogaiért szabadon, fenyegetettség nélkül.

A túlélő optimizmusa hatja át a művet, azé a nyugalomé, amiről felismerhető viselkedés és írás egyaránt, azoké, akik boldogultak, mert volt belső tartásuk, hitük, tapasztalatuk a családi szeretetről, annak megtartó erejéről a vészben, ha csak egy levél tudósítása is az: gondolnak rád, nagyon hiányzol nekik. Ahogy megóv egy félig-szerelem, ami nyitott lehetőségként is kell, mivé lennénk nélküle? Mint ahogy álmatlanság ellen ez használ: „Régi szerelmek emlékei sietnek segítségemre”. És arra ébredhetünk a főhőssel: sikerült. Új erőre kapni, újra kezdeni. Élni.