Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Valami, közelképből

Jegyzetek Böszörményi Zoltán Far From Nothing ([Vanda örök] Exile Editions, Toronto, Canada, 2006) című regényéhez

A könyv eladási grafikonja érdekesen alakult megjelenési helyén, vagyis Magyarországon. A kezdeti emelkedés után egy-két hónapos esés következett, majd az eladások ismét megugrottak, és a regény hamarosan elérte a sikerkönyv státust.

Egyértelműen érvényesült a legjobb eladási erő, vagyis beszélni kezdtek róla az olvasók. Időközben néhány nagy tudású kritikus több szellemes és ellentmondásos magyarázatot is írt ehhez az első regényhez. Ennek ellenére (a könyv fordítójaként, a meghatározás természetéből adódóan rendkívül alapos olvasónak tekintve magam) az az érzésem, hogy a talány egy része még mindig hiányzik.

Mi a talány? – kérdezhetné az olvasó. Nos, a regény végső fokon bekövetkező sikerének talánya – és itt nem csupán az eladási számadatokról beszélek –, ahogyan az irodalom színterén egy újonc könyve ennyire egyértelműen képes volt ösztönözni olvasóit a mű megvitatására és állásfoglalásra mellette vagy ellene. És arról, hogy számos úgynevezett irodalmár a mai napig próbálja elkerülni az egész ügyet. Nem tudják, mit kezdjenek ezzel a könyvvel, meghaladja szaktudásuk megszokott hatókörét.

Ne várja el tőlem az olvasó a hiányzó rész nyomravezető jelként való felmutatását, egyszerűen engedje meg, hogy felhívjam figyelmét a regény néhány olyan szokatlan jellegzetességére, amely − úgy gondolom −, rávezetheti a hiányzó rész felé mutató útra.

Először is a regény legszokatlanabb sajátosságát szeretném kiemelni, egy valójában hiányzó sajátosságát: a regény szereplőinek, Rudolffal, a főhőssel az élen, nincs meghatározott etnikumuk. A világ – az ő világának – etnikai térképén Rudolf egy üres folt. Akárcsak a többi főszereplő. Nem származás, nemzetiség, faj, szín, vallás vagy más csoport-jellegzetesség által azonosíthatók. Mindannyian személyiségek, akik csak egyéni szokásaik és megjelenésük által jellemezhetők, akiket alkotójuk a bizonytalanságba vet. Igen, a bizonytalanságba, hisz sohasem értesülünk arról, hogy a cselekmény épp a világ melyik pontján, melyik városban, melyik országban megy végbe.

Vajon ezt az egyértelműen szándékos mulasztást a globális – vagy egyre inkább globalizálódó – világról, a jelen világunkról tett vallomásként kell-e értelmeznünk? Vajon mindnyájan általános, X típusú emberek vagyunk, akik a hangyákhoz hasonlóan fel-alá rohangálnak? A globális falu egy hangyaboly lenne? Vagy inkább a csótányokhoz hasonlítunk?

Ez valószínűleg a megfelelő irányba tereli figyelmünket. Csótányok. Gondoljunk csak Kafkára: volt-e K.-nak vallásos vagy etnikai azonosíthatósága? A szerző még szenvedéseinek helyét sem részletezi. Az sem derül ki, hogy monarchia, parlamentáris demokrácia, vagy nyílt diktatúra volt-e. A történet bármelyik rendszerrel kompatibilis. Ilyenformán az olvasónak meg sem fordul a fejében a kérdés, hogy Kafka miért nem toldotta meg K. bánatát a zsidóság terhével, ha már ő maga zsidó volt vagy azzal, hogy – hozzá hasonlóan – milyen érzés egy németnek cseh környezetben élni. Kafkának íróként nem lett volna segítségére, ha kimagyarázza (anti)hősének gondjait. Úgy szeretjük K.-t, ahogy van, azonosítatlanul, gyökértelenül, céltalanul. K. a globális ember, az X típusú egyed, akit megfosztottak az etnikum vagy a vallás ismertetőjeleitől. Kafka igazi látnokként előrelátta a huszadik és huszonegyedik század vonulatait. Messze túllátott korának provincializmusán, és már kialakulása kezdetén feltérképezte a modern világot – vagy minden idők világa lett volna ez? Az embert pedig egyedi emberi lénynek tekintette, akinek megvannak a személyes bajai, gondjai és aggodalmai, és látta az embert, az etnikai csoportosulások megkérdőjelezhető (!) támasza nélkül is.

A Böszörményi-kötet telitalálata abban áll, hogy ezeket a kérdéseket egytől-egyig élesen ki tudja hangsúlyozni, méghozzá egy szürrealista világ vészkijárata nélkül. A Far From Nothing erőteljes képet nyújt az emberről, aki boldogulni próbál ebben az ideológia nélküli, eszményképek nélküli, azonosság nélküli, sors nélküli globális világban. Rudolfnak fogalma sincs arról, milyen fegyvereket szegeznek neki, és milyen sötét erőkkel kell megküzdenie. Remek üzleti érzéke van, jó ismerője az emberi természetnek − nem kellene mindennek elegendőnek lennie ahhoz, hogy túlélő lehessen az üzleti világban, ahol mozog? Ráadásul filozófiát hallgat az egyetemen − megfelelő felkészültséggel rendelkezik, hogy fejest ugorhasson a világba, nemde?

Annak ellenére, hogy felesége és gyereke van és üzleti karrierjét kitűnően alakítja, Rudolf teljesen egyedül van a világon, sebezhető, pánik- meg klausztrofóbiás rohamai vannak, és mindennek a tetejében nem is tudja, honnan származnak ezek a gondok. Azáltal, hogy filozófiát és logikát tanul, alaposan elmélyül elődei gondolataiban, de arra mégsem jön rá, hogy valami alapvető hiba van világlátásában.

Lehet, hogy nem tudja, mi történik körülötte, de legalább van egy meglepetésszerű mentsvára. Vanda. Bizony, ebben a gyökértelen, bomlott, elidegenült társadalomban az egyetlen dolog, ami összehozza az embereket, az a nemiség. A kéj és az ideiglenes beteljesülés közös tapasztalata. Ha egy globális hangyabolyban élünk, azonosságtól, etnikumtól, vallástól és családi háttértől megfosztottan, csak a szexben bízhatunk, a szex az egyetlen módja annak, hogy kapcsolatba léphessünk más magányos egyénekkel. Eme primitív, pontosabban: primordiális bensőséges kapcsolat és kommunikáció révén egyesülhetünk másokkal, érezhetjük át mások létét, miközben a fizikai aktus által saját létünket is tudatosítjuk. A fiziológiai reakció közös izgalma újra felébreszti a két egyén közötti kötelék pszichikai érzését, ezáltal újból érvényt próbál szerezni az összemberiséghez fűző kapcsolatnak, agy legalábbis egy olyan univerzális összekötöttség lehetőségének, amelyről, úgy tűnik, a gépesítés korában megfeledkeztünk. Ugyanakkor a szexpartnerben, aki egy rajtunk kívüli személy, a társadalom egy képviselőjével találkozunk, az ebben a környezetben élő-lélegző egyénnel, akit átitat a virtuális valóság, és aki a virtuális valóságból teremtődött. Ezen a személyen keresztül nyerjük vissza saját magunkról és más emberekről alkotott valóságtudatunkat. A társunktól kapott visszajelzés lényeges része a szexuális tevékenységnek, ezt az ősi rítust nemcsak őseinkkel osztjuk meg, hanem az egész élővilággal, a majmoktól a legegyszerűbb élőlényekig.

Böszörményi ezt az elemi emberi funkciót – mely saját értékelése és ábrázolása szerint nem csupán egy olcsó ösztön – terjeszti elő a magányos egyén egyetlen lehetőségeként: a globális hangyabolyban csak ezáltal nyilvánulhat meg társas lényként, a társadalom tagjaként, illetve az emberiség alkotórészeként. Következésképpen a könyv bőségesen adagolja a szexet – de sohasem nyers pornográfia vagy obszcén szavak formájában. Épp a hálószoba az a hely, ahol a szerző eltér Kafka zord világától; Böszörményi X típusú hőse – holott ugyanannyira elidegenedett a hangyabolytól és ugyanannyira amnéziás a hátterét illetően, mint K. – nem fogadja el identitás-nélküliségét, és nem is annyira fatalista, mint Kafka szereplői. Kapcsolatot akar teremteni a világgal, sikerül is hidat építenie maga és a világ között, legalábbis egy ideig, méghozzá Vanda hálószobájának közvetlen határain belül.

De Vanda is egy üres pont; testiségét leszámítva ugyanolyan sorstalan és azonosság nélküli, mint Rudolf. Két elvadult lény, aki a kortárs városi élet dzsungelében akad egymásra.

Rudolf nemcsak a szex által tud kilépni magából, nemcsak ezáltal tudja meghaladni elszigetelt, névtelen létét. Van filozófiája; Descartes vezeti az eszmék világába, az érvelés labirintusába; egyszóval a józan ész hatékony párlata erősíti a főhőst. Eleinte az értelem szaggatott gimnasztikája elvontnak, sterilnek és rejtvény-szerűnek tűnik, mint ami el akarja terelni a figyelmet az evilági gondoktól, de lassan-lassan – miközben Rudolf körül kezdenek felgyorsulni az események – az intellektuális akrobatika beágyazódik a történet menetébe. Akarva-akaratlan az olvasó is bekerül a játékba, mert fejtörést okoznak számára a kísérleti eszköznek, posztmodern gőgnek tűnő filozófiai gondolatmenetek, amelyeket a szerző belesző a kibontakozó dráma történésébe. Ez egyértelműen váratlan eltérés a megszokottól, főleg egy hangyaboly életében. Biztosítani tudja-e a filozófia a hiányzó részt, vagy legalább pótolni tudja az egyéni definíció hiányát? Vagy az elvontság mindössze az egyén elszigeteltségének kihangsúlyozására szolgál?

Kafka kényszeríti boldogtalan szereplőit intellektusuk torzított – vagy inkább helytelen – használatára, arra, hogy megszállott erőfeszítéssel próbáljanak megoldást találni lehetetlen problémákra vagy olyan problémákra, amelyeket mások nem is tekintenek problémáknak. Ezáltal hatékonyan bizonyítja az intellektus hasztalanságát; ahhoz, hogy megbirkózhassunk a hangyabollyal, az értelem felfüggesztése szükségeltetik. Ennek ellenére az eredmény garantáltan nem az elszigeteltség és elidegenedés fölötti győzedelmeskedés, hanem ezek elmélyítése. Az egyén kiszolgáltatottja a hangyaboly előreláthatatlan erőinek és megfejthetetlen szabályainak; végül maga az értelem is ellene játszik. Nincs kiút, az élet ördögi kör, sátáni körhinta, és nem számít, hol próbálsz felülni rá vagy hol próbálsz kiszállni belőle. Erőfeszítéseid, attól függetlenül, hogy mentálisak, fizikaiak vagy szellemiek, hasztalanok. Rudolf történetének előrehaladtával Kafka és Böszörményi útjai is találkoznak. A filozófia nem kínál jobb magyarázatot a világra a parkban szálldosó galamboknál; mindössze magasabb szintre hozza a tudatot, és ezáltal kivon kissé a hangyaboly építésének esztelen feladatából.

Érdekes lenne eltöprengenünk azon, hogy miképpen befolyásolta volna Kafka írásait, ha felfedezi a nemiséget – és itt egy olyan virágzó kapcsolatra gondolok, mint a Rudolfé és a Vandáé. Míg Kafka világában a nemiség egy szürrealista szörny marad, a modern vízió Böszörményi-féle változatában a nemiség az egyetlen realitássá válik. Sőt valójában a nemiség az egyetlen azonosító jegy, amit ennek a történetnek a szereplői hordoznak. Egyébként a szereplők álombéli alakokként jelennek meg, homályos arccal, melyet vagy elfátyoloznak, vagy elfordítanak. Az emberek általánosított alakja irreális hangulatot kölcsönöz a regénynek, amely ezáltal parabolává változik, egy rejtett üzenetet hordozó mesévé. A szex az egyetlen dolog, amely behatolhat a modern metropolis homályos világába, hogy eloszlassa a ködöt, hogy lerántsa a fátylat a hős és a titokzatos Vanda arcáról – aki egyértelműen nőből van, méghozzá olyan lelkesedéssel, hogy nem is lehetne semmi más. Ikonikus lény, Rudolf férfiasságának ellentéte, az az eszköz, mely legjobban meghatározza Rudolfot, mint férfit. Viszont ez a meghatározás hús és vér realitást kölcsönöz a főhősnek, hogy akkor is törődjünk vele, amikor bukdácsol, amikor végül majdnem gépiesen, egy jól programozott hangyához hasonlóan, elölről kezd mindent. Sikerrel fog járni? Valószínűleg nem. Attól függetlenül, hogy mekkora és mennyire globális, a hangyabolynak nincsenek kijáratai, nincs kiút belőle.

Ez egy olyan üzenet, mely elevenére tapint, és valószínűleg ez a titka a sikernek, melyet Böszörményi Zoltán regénye a magyar olvasók körében aratott. Most, hogy a könyv az angolul beszélő világban is megjelent, hasonló figyelmet érdemel. A Far from Nothing mondanivalója kényelmetlenül közel áll hozzánk, főleg ha arra gondolunk, hogy mennyire bele vagyunk bonyolódva az egyre személytelenebb globális falu egyre inkább gyorsuló életébe.

Sohár Pál

SZŐCS NOÉMI IMOLA fordítása