Kipihent falak

dióbarna csörgés
vonul végig
a kipihent falak mentén
tekintetem itt ér véget
a tunodés tárlata 
az elkapart sebek újra fájnak
kiadósan korszeruen
ilyen a kedvem
hektárnyi ur lelkemben
mellém ül
és nagyokat hazudik a reggel