Böszörményi Zoltán.infoJátékBöszörményi Zoltán, 2009, március 11 - 14:41
...csak a támadásban van zengő játék – írja valahol Nietzsche, amikor wagneri mítoszstruktúrákat akar rombolni és felkészülni a saját magával való megméretkezésre. Támadni mindent, ami jellegtelen, örömmentes, áthatolhatatlan és felesleges. Csakugyan, képesek vagyunk-e mi is erre a bűvészi mutatvánnyal felérő tettre? Huszonéves koromban, mint talán mindannyiunk egyszer, meg akartam váltani a világot. Az archimédeszi pontot kerestem, melynek segítségével a sarkából fordítom ki a mindenséget. A tiszta érzelmeket, az álmok gyönyörét és beteljesülését, a morális társadalmat kerestem, kutattam, mert még nem érintett meg, nem hatalmasodott el felettem a bűn és a bűnbeesés aktusa, a reménynek tavaszi illata volt és felhőtlen, megfoghatatlanul szép és ragyogó égboltja. A megméretkezést, a harcot, az ütközetet nem a konfrontáció kedvéért, üdvösséget rejtő, diadalmat kereső céllal fürkésztem, hanem önmagam megvalósulását, társadalmi érvényesülését, a megbecsülést, a hírnevet, a győzelem mámorát kívántam tőle. A gondolataim akkor csapongó, fegyelmezetlen és lavinaszerűek voltak. Úgy láttam, egy új világ virágzott bennem és körülöttem. Amennyire megállíthatatlannak és természetesnek tűnt tündöklése, annyira erősödött bennem a hit, hogy jó irányba evezek, és termékeny partok felé sodor a végzet. Állhatatosságom, rendületlenségem is kezeskedett ezért. Az ütközetek hevében pedig sok mindenről megfeledkeztem. Többek között arról, hogy a világot minden áron megváltani akarásom nem ad elegendő eszközt a kezembe, tapasztalatot sem nyújt, s hadakozásaim közben jó tanácsra sem számíthatok az ellenségtől. Egyszer csak váratlan fordulat állt be. Minél tovább harcoltam, annál inkább elidegenedtem önmagamtól. De nem csak. Azoktól is, akikkel a csatát vívtam. Egyszerre a szabadság már nem annak látszott, aminek reméltem és hittem, harci eszközeim is hatékonytalannak bizonyultak, az ellenség sem tűnt már könnyen legyőzhetőnek, a bennem megbokrosodott ideák is veszítettek varázserejükből. Lassan rádöbbentem, tulajdonképpen nem az a küldetésem, hogy megváltsam a világot. Hanem, hogy egy újat teremtsek. Ma sem tudom, a kettő közül, melyik rejt több veszélyt és kilátástalanságot. |
|