Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

 

FÜST – Lénárd-novellák.

Ulpius-Ház,

Budapest, 2012 

  

 

 

 

 

 

 

„Olvasni ​annyi, mint egy lökést, egy ütést érezni, akadályba ütközni; saját gondolkodásunk passzív, lusta simulékonyságát egy idegen, lezárt és kemény gondolkodás hajlíthatatlan pályájával helyettesíteni. (…) Személyes érintettség nélkül olvasni fárasztó semmittevés. Minden könyvnek egy sors meghatározatlan alakját kell jelentenie számunkra, minden olvasmánynak gazdagabbá vagy szegényebbé, boldogabbá vagy szomorúbbá, biztosabbá vagy bizonytalanabbá kell tennie bennünket, csak érintetlenül nem szabad hagynia. (…) Minden könyv, amely nem vág rejtett, csupasz, felajzott és vérző elevenünkbe, időleges menedék csupán.”

A nagy magányos kolumbiai gondolkodó, Nicolás Gómez Dávila e szuggesztív meghatározása a lehető legszabatosabb leírása annak, hogyan született meg Böszörményi Zoltán újabb történetfüzére Lénárd Sándor Völgy a világ végén című önéletrajzi remekművének ámuló, érző, elevenbe vágó olvasásából. Alkotó továbbgondolásából.  

Böszörményi Zoltán eddig is szívesen idézett szövegeiben mitológiából, filozófiai művekből, világirodalomból. Költői alteregója a titokzatos fizikus lángész, Majorana. De ezúttal nem beilleszt, nem ölt emblematikus maszkot. Pár szóra, néhány mondatra támaszkodva bont ki, teremt saját letisztult írói nyelvén egy külön kis világot, távolit, egzotikust, amelyben azonban mégis mindenki ráismerhet a sajátjára.

Történetei élvezetes, nemegyszer kifejezetten szórakoztató olvasmányok, mégsem időleges menedékek csupán.

 

Hudy Árpád

 


 

Recenziók:

Szőcs Henriette: A völgy

Fülöp Gábor: Böszörményi Zoltán – Füst (Lénárd-novellák)

Payer Imre: Babonák Brazíliában

Varga Melinda: Tűzben edzett történetek

Kántás Balázs: Az időtlen Völgy, mely nem ereszt többé

Janka Dorka: Böszörményi Zoltán: Füst

 

Interjúk:

Böszörményi Zoltán: „Nem hiszem, hogy a díjak meghatározók egy író számára”

 

Események:

Sallai Eszter: Különleges magyaróra Böszörményi Zoltánnal