A szélkürt összetrombitálja
nagy csordába az évszakokat
még egy villanás
és a színpad-éjben
megjelenik az ember
helyére tolja az eget
elrendezi a csillagokat
kirázza a csendet
leengedi a függönyt
nyugalmát
levetett ruhák elkopott tárgyak
megfakult érzelmek
sorakoznak
letaposott sarkú vágyak
flancolnak az éjszakában
kissé megtöredezett
kifakult a félhomály
bátorság
gyermekes buzgóság
ásító fakabalák
ülünk immár egy órája félszegen
és világot faricskálunk dolgokból
sokperceset
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
Ezt a kötetet azoknak ajánlanám, akik fogékonyak a filozofikus költészetre.
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre.