MTV1 Nap-kelte – Az éj puha teste

MTV1 Nap-kelte – Az éj puha teste

A Nap-kelte vendége Böszörményi Zoltán 2008. október 30. 8:46 Böszörményi Zoltán szerkesztő, író, költő a vendégünk. Megjelent a második regénye. És ennek ma lesz a bemutatója, címe az Éj puha teste. Az első könyve a Vanda Örök címet viselte, és úgy tűnik, hogy Vanda tényleg örök, merthogy ebben a könyvben is szerepel Vanda. Ugyanaz a Vanda? Nem ugyanaz a Vanda, de a szimbólum maga az ugyanaz.

Célpont

Nincs mit kertelnünk, egymásra ujjal mutogatnunk. Bántanunk, szidnunk sem kell egymást. A tét sohasem volt ennyire behatárolt, konkrét, félremagyarázhatatlan: az erdélyi magyarságnak ott kell lennie a román parlamentben, a román törvényhozásban és minél nagyobb számban. Ha ez nem történik meg, akkor saját magunk alatt vágtuk el a fát, a saját szégyenünket segítettük életre, önmagunk ellenségévé válunk. S akkor már nincs kire ujjal mutogatnunk!
„Az írás nem laboratóriumban készül, hanem a mágia törvényei szerint”

„Az írás nem laboratóriumban készül, hanem a mágia törvényei szerint”

Böszörményi Zoltán október végén megjelent új regényével, Az éj puha testével egy rendkívül jól megkomponált, izgalmas, váratlan fordulatokban bővelkedő kötetet tett le az olvasó asztalára. Megírása időben 18 hónapos munkát jelentett. De hogyan is történik mindez, hogyan születik meg egy ilyen mű, mit rejt, miből is áll az írói laboratórium, erről faggatta a szerzőt BEGE MAGDOLNA.

Hét év

Kerek hét évvel ezelőtt jelent meg az Irodalmi Jelen első száma. Istenem, mennyi munkával, várakozással, illúzióval, reménnyel terhes év. Sok mindent megvalósítottunk terveinkből, elképzeléseinkből, mégsem eleget. Hét év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy érdekközösségek által irányított irodalomban, melyre néhol a politikum is rányomja a bélyegét, kimagasló eredményt érjünk el. De talán, nem is ez volt a kitűzött célunk, hiszen egy mindenkori irodalmi lap csak azt tükrözheti, amit a sajátságos nemzeti irodalom magából kitermel, megteremt. Ennek a tükre. A hegyek között elkiáltott szó visszhangja. A minduntalan visszatérő megszállottság, az örökké szellemháborgató rögeszme.