Böszörményi Zoltán

Juhász Kristóf: Az együttérzés melankóliája

Az emberi holtpontok roppant figyelmes vizsgálatának könyve Böszörményi Zoltán Míg gondolom, hogy létezem című kisregénye. A szerző korábbi munkáiban is láttatta már – csalódott távolságtartással és empátiával egyszerre – az amerikai jóléti társadalom közelmúltját, bár igazából itt tér és idő jelentősége csekély, hisz minden, amit ebben a történetben látunk, ugyanúgy érvényes napjaink civilizált, fogyasztói miliőjére. Gyökértelenség, létbe vetettség, a lét elviselhetetlen könnyűsége… Izgató kultúrtörténeti összefüggéseket inspirál a kötet, ahogy összevetem pár olvasmányélményemmel korábban élt szerzőktől: a XX. és XXI. század korszakhatára szinte eltűnni látszik, sőt, néhány korábbi is. Föloldja őket a nyugati ember (mára minden égtájra kiterjesztett) elidegenedése, dekadenciája. Ha oda merünk nézni, akár még egyetlen szellemi impulzusként is láthatjuk az elmúlt pár száz évet.

Események

Két magyar résztvevő a kínai Nemzetközi Költészeti Fesztiválon – Hogyan képes a költészet közvetíteni a világ történeteit

Kínában április 26-a és 28-a között rendezték meg Gulangyu szigetén a 12. nemzetközi költői fesztivált. A rendezvény nem vetekszik a minden év decemberében Sanghajban sorra kerülő nemzetközi költői fesztivállal, de a szervezők elmondták, hogy nem is ez a céljuk. Nem a versengés a fontos, hanem az, hogy ezen egyre több külföldi és hazai költő vegyen részt, valamint az, hogy a meghívottak között olyan párbeszéd jöjjön létre, amely a soknyelvű szerzőket összetartja.