BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN LEGSZEBB VERSEI (SZERKESZTETTE: BAKONYI ISTVÁN)

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN LEGSZEBB VERSEI (SZERKESZTETTE: BAKONYI ISTVÁN)

Böszörményi Zoltán legszebb verseiből kínálunk ízelítőt, a verseket Bakonyi István válogatta és szerkesztette kötetté.


Böszörményi Zoltán (Arad, 1951. december 18.) József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író, szerkesztő. A Nyugati Jelen napilap és az Irodalmi Jelen folyóirat alapító-főszerkesztője, a Magyar PEN Club elnöke.

Kolozsvári iskolaévei idején és költői pályája kezdetén Lászlóffy Aladár, Kányádi Sándor, Bálint Tibor és Fodor Sándor volt a mentora. Versei, riportjai, cikkei ez idő tájt a romániai magyar sajtó neves kulturális és irodalmi orgánumaiban jelentek meg.

Torontóban szerkesztette a helyi rádió heti egyórás magyar adását. Két évig a CBC (Canadian Broadcasting Corporation) torontói tudósítója volt.

Első verseskötete, az Örvényszárnyon 1979-ben jelent meg, a második, a Címjavaslatok 1981-ben, szintén Bukarestben.

Az ezredfordulótól sorra jelennek meg újabb verskötetei, és prózaíróként – regények és novellák szerzőjeként – is bemutatkozik. Művei számos nyelven láttak napvilágot, többek között angolul, franciául, németül, oroszul, lengyelül és románul.

A közelmúltban jelent meg Márton László válogatásában Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című gyűjteményes verseskötete a Magyar PEN Club kiadásában. Ebben Bollobás Enikő így ír a költő lírájáról: „Böszörményi költészetének talán legszembetűnőbb jellemzője az, ahogyan megszünteti a gondolat és az érzelem kettősségét, mi több, a konkrét és az absztrakt kettősségét is. Verseiben egységbe olvad össze a szellem és az intellektus, illetve az érzékiség és a szenvedély, igazolva Paul Valéry meglátását, aki szerint »az értelem világának sajátja az, hogy állandó izgalomban tartja az érzéki világ«, miközben a gondolat úgy rejtőzik el a versben, »mint tápérték a gyümölcsben«. Ez érvényes nagy témáit kezelő minden versére, így a természet, a szellem és a szerelem együttállását, az idegenség/otthonosság kérdését (Calgary 1984, Idegen), Istennek a természetben való magasztos jelenlétét (Barbadosi reggel) és a nemzet megmaradásáért való aggodalmát taglaló darabokra, amelyekben – Kabdebó Lóránt kifejezését kölcsönvéve – »a létezésre való rákérdezésnek« lehetünk tanúi.”

Böszörményi Zoltán műfordítóként is ismert: az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg fordításában Traian Pop Traian román költő verseinek magyar nyelvű gyűjteménye Hamuszerda címmel (Irodalmi Jelen Könyvek).

Böszörményi Zoltán legszebb verseit az idei Ünnepi Könyvhétre Bakonyi István válogatta össze egy kötetbe az AB-ART Kiadó gondozásában.


Bakonyi István utószava a Böszörményi Zoltán legszebb versei című kötethez


Egy termékeny lírai életműből nehéz kiválasztani a legszebb 96 verset. S tegyük hozzá: minden ilyen válogatás alapjaiban szubjektív. Nem is lehet ez másképp. És vitatható. De ha már erre vonatkozik a felkérés, ám legyen!

Jelen esetben az Aradról indult és világlátott poétáról, Böszörményi Zoltánról van szó. Akinek életműve igencsak sokirányú. Hiszen verseskötetei mellett fontos prózaírói teljesítménye is, és mindemellett az élet oly sok területén tevékeny. Csak egy példa a sok közül: az Irodalmi Jelen című folyóirat főszerkesztője. Annak idején – 1981-ben, második kötete megjelenése után – a román hatóságok találtak némi kivetnivalót a tevékenységében, és költőnk nyugatra távozott. Hosszú hallgatás következett, de aztán visszatért az irodalom világába.

Legszebbnek tartott verseinek kötetében igyekeztem viszonylag teljes képet adni lírájáról. Nagyjából időrendben. A Ki az, aki visszakérdeztől a Karácsonyi imáig. Az emberi dialógustól az isteni válaszig. A világgal küzdő, azzal (is) párbeszédet folytató költő vallomásai ezek. A hétköznapiság és az ünnepélyesség jelen van költészetében.

Formai gazdagságát is érinthetjük, hiszen a minimális terjedelem, a tömörítés szép példái éppúgy jellemzik, mint a nagyobb lélegzetű művek, közöttük például az „el nem küldött levelek” emlékezetes verspillanatai. Itt is, ott is a gazdag képiség erényeinek egyike. Gyakran egy-egy verscíme ugyancsak ezt mutatja. (Visítanak a fényes tollú délibábok) Ugyanakkor igazat adhatunk Bollobás Enikőnek, aki szerint Böszörményi Zoltán lírájának erénye, hogy megszünteti a gondolat s az érzelem kettősségét, „mi több, a konkrét és az absztrakt kettősségét is”. Igen, az intellektualitás és az érzelmek áradása egymás mellett van jelen ebben a lírai életműben.

A szülőföld, Arad jelképisége sem marad említetlenül. Hiszen a történelmi érzékenység jelenlétét sem feledhetjük nála. „…Aradom a bearanyozott glóriám…” – vallja. Arra szolgáltat példát, hogy a magyar költő, éljen bárhol a világban, az összekötő szálakat nem tépheti szét. És kötődik a kisebbségi léthez is, hiszen elődei és sors- és kortársai hasonló élethelyzetekben írták műveiket. „Mondd a verset, hogy belélegezhetővé váljon a valóság…” – írja A vers első sorában, és persze hogy eszünkbe juttatja Kányádi Sándor híres mondatát arról, hogy az a vers, amit mondani kell… S a Böszörményi-versek jól mondhatók! Van akusztikájuk, zeneiségük, gondolatritmusuk.

Nyelvezete bővelkedik a metaforikus szépségekben. Akkor is, ha látjuk: a műfaji átcsapások sem ritkák, hiszen találunk epikus részleteket is a szövegben, hogy aztán a továbbiakban a lírai emelkedettség megjelenjen. Egyik legemlékezetesebb költeménye a Megmaradni. Építkezése József Attila hosszúverseire emlékeztet, de a „mégis-morál” is megjelenik benne. Magyarságvers a javából. Nyilvánvalóan hatott versbeszédére a nagy költőelőd, ám az sem lehet véletlen, hogy Faludy György is elismerően szólt róla. Mint ahogy Pilinszky János szellemi rokona is, ha rendkívüli tömörségű verseire gondolunk.

És emlékezik Kertész Imrére, Kocsis Zoltánra vagy Bodor Pálra – többek között a szellemi nyitottság jegyében. Mint ahogy ezt igazoljak az ún. „el nem küldött levelei” is. Ezek között van olyan, amelyben a címzett stílusbeli sajátosságai is föl-föltűnnek, például a Csoóri Sándort megidéző műben. A címzettek közé tartoznak olyan szerzők, mint Updike, Konrád György, Szőcs Géza vagy éppen Tandori Dezső. Sajátos és izgalmas kísérletek ezek a szövegek, egyenletes színvonalon. Megjelennek bennük a különböző sorsok és életutak. Sokszor a szabadság fogalmának körüljárásával, műfajteremtő szándékkal.

Böszörményi Zoltán költészete arra példa, hogy jelenkorunk költészete is alkalmas a lét teljességének bemutatására. A fenti jellemzést még kiegészíthetjük azzal, hogy az ilyesfajta költői hang arra is alkalmas, hogy vigye a magyar irodalom jó hírét a világba. Nem vitás, hogy maradandó értéket hozott létre eddigi lírai életművével. S ez az életmű nyitott még!


Ízelítő a kötet verseiből

Halandónak Isten nem írt soha ily meghatóan
 
Szöveget másol íróasztalomra a napfény.
Naponta, tudatosan,
hátha egyszer végképp megfejtem szavait.
Halandónak Isten nem írt soha ily meghatóan.
Az ördögűzést nem várja el tőlem,
azt akarja, legyek olyan, amilyennek
megteremtett: kíváncsi és szorgalmas.
A földi kincseket ne kívánjam,
a művészet adjon értelmet életemnek.
(Szavakat szeretve a szerelmet szeressem!)
Ne féljek!
A félelem megrontja az embert.
Olyan legyek, mint a tűzhányó:
jót, rosszat lövelljek az égbe,
s tisztuljak meg, hogy tisztítani tudjak.
Csak a hitet nem kérte tőlem soha számon.
Minek is tette volna?
Aki hisz, úgyis keresztre feszül egyszer.



A szó homlokára csillag feszül
                            Októberi emlék

Ha nem mondjuk el, senki sem mondja,
mi esengve fáj, s belülről éget,
lázálommá vált, szégyenét ontja,
piramist épít, szíveket tépdes.
Ha nem látjuk meg, senki sem látja,
mi lett velünk, és mire ébredünk.
Eleink vére, szökkenő láza,
mártíromsága magas bércet ül.
Ha nem halljuk meg, senki sem hallja,
ami a mélyben motoz ellenünk.
Megkötözve a semmit akarja,
az égi látomás ellenszegül.
Ha nem verjük meg, senki sem veri
árnylovasok bősz hadát belül.
Mi messze visz, az bennünk emberi.
A szó homlokára csillag feszül.



Ahol a szerelem naponta kiköt

A fájdalom ágaiba
kapaszkodom,
hogy ne felejtsem
az öröm szakadékait,
a lármát,
a gyermekek kacagását,
mindent,
ami ehhez az emberi világhoz köt.
Tájakat képzelek neked,
szőke homokpartot,
ahol a szerelem
naponta kiköt.

 


A kötetben olvasható versek

Ki az, aki visszakérdez?
Teherdobozok      
Béna mosolyom elé
Téglaház    
Én, a lélek nyílt és őszinte partizánja
Csillagharamia     
Ide tartozom        
Lélegző tájak       
Vissza        
Közérzetem
Jó elődeim  
Közöny      
Képlet        
1999 
Idegen        
Visítanak a fényes tollú délibábok    
Tavaszváró
Arad
Tágas teret
A mondat   
A vers        
A pillanat   
Az idő        
Sortüzet     
Majorana Kölcseyt idézi         
Antiguai képeslap          
Létem pora 
A veréb      
Katedrális az örök télnek        
Egy álom alkatrészei     
Ha benned már nem ragyogok 
Szavaidat oltod    
A vers nem lett osztályharcos  
Halandónak Isten nem írt soha ily meghatóan      
Megmaradni        
A vámos egyetlen szál virága  
Dizájn        
Eszme        
Az arc        
A szó homlokára csillag feszül
Fénypórázon        
Krúdiász    
Búcsú Bodor Páltól       
Mint aki nem fut mindhiába    
El nem küldött levél John Updike-nak
El nem küldött levél Konrád Györgynek – A sejtelem és a képzelgés örvényei
Suttogó levelek ölén      
Hajnali látomás    
Képzeletem fűszálai                
Hóhullásban        
Ne röppenjen el   
Simogató    
Ahol a szerelem naponta kiköt          
Karácsony Acapulcóban         
El nem küldött levél Csoóri Sándornak       
Délibáb
A tudatom játszik velem
El nem küldött levél Bogdán Lászlónak      
El nem küldött levél Szőcs Gézának
Szőcs Géza-apokrif       
Az első hajnalon  
Az évek ragyogásában   
A jövő arca          
Apokrif párbeszéd: Bartók Béla és Pilinszky János levélváltása        
El nem küldött levél Salvatore Quasimodónak     
El nem küldött levél Tandori Dezsőnek      
A lélek varázsbotja        
Így vigyáz, ha vigyáz rád a sors        
Fohász       
Csillag a csillagcsordában       
A dezertőr  
A költőkről 
Menekülnék, de nem teszem   
Amint a lélek       
Ábránd       
A quabradai sziklaugrók bátorsága   
Barbadosi elégia  
Felragyog a remény gyémántja
Francesco Petrarca        
Összeszorított szájjal ül a lélek
Dal a szélben       
Kakas kiált 
Az erdei lak emléke      
Korom       
Balatoni szonett   
Darabokra tépve  
Gyergyó felől       
Éhség
Magány      
Paradigma  
Mint dobot
A fák lelkiismerete
Torontói levél
El nem küldött levél Lászlóffy Aladárnak
Második el nem küldött levél Szőcs Gézának
Karácsonyi ima


Kapcsolódó anyagok

Bemutatták Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című válogatott verseskötetét

Írókorzó – Böszörményi Zoltán

József Attila-díjasaink, portrésorozat. Böszörményi Zoltán