Az idő szakadéka felett

Milyen értelemben mondható, hogy a szem előtt éppen elterülő táj nem kívülről illeszkedik, nem szintetikusan van hozzátéve az idő és a múlt többi pillanatához, hanem hogy az idő ténylegesen mögötte van egyetlen egyidejűségben. A múlt pillanatai benne vannak a tájban, és a jelenbeli táj és a múlt nem egymás mellé illesztve követik egymást az időben.

(Maurice Merleau-Ponty: A látható és a láthatatlan)

A tehén az egykori hálószoba közepén állt. Farkával nagyokat csapkodott, mintha legyeket kergetne, de én, onnan, ahonnan megfigyeltem, egyet sem láttam.

Ha nem a fájdalom nyilallt volna először a szívembe, biztosan elnevetem magam.

Emlékeimben felkutattam a dupla ágyat, rajta a susorkával megtömött, matracnak használt hosszú zsákokat, melyeken lúdtollal bélelt párnák és dunnák magasodtak, mindenen a karmazsin ágyterítő. Az ágyak felett Krisztus képe. Mellén a szíve világlott, a nagy vörös szíve, arcán pedig szelíd ájtatossággal átitatott mosoly. Az imazsámolynak is ott kellett volna lennie. Azon imádkozott minden este az én Mária dédnagyikám. Engem is számtalanszor imára buzdított, mondván, bűnösök vagyunk, meg kell gyónnunk bűneinket, hogy ne a pokol tüze emésszen fel bennünket, ha majd arra kerül a sor.

(A folytatás az Országút honlapján olvasható az alábbi linken:

https://orszagut.com/szepirodalom/boszormenyi-zoltan-proza-az-ido-szakadeka-felett-8510)

Nyitókép: Rónai Balázs Zoltán by Copilot

Megjelent az Országút honlapján 2025. szeptember 29-én

Részlet A rés című regényből