Regál – részlet

Úgy teszek, mintha észre sem venném a két előreálló szuvas fogát.  Arcomhoz hajol. Érzem áporodott, fokhagymaszagú leheletét.  Szúrós tekintetét a szemembe fúrja, mint aki ki akarja égetni világát. Nem mozdulok. Tűröm, hogy szavaival korbácsoljon, a szívembe röpítse gyűlöletének nyilait. Megbénítsa akaratomat, elszívja maradék bátorságomat, a félelem lavináját zúdítsa rám. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy ezt akarja. 

Regál

Valóság és vízió, melynek présében a pokol és a purgatórium áthatolhatatlan masszává tömörül. Számkivetettség, fuldoklás, halál – és fel-felvillanó fények, megújuló remény, emberségfoszlányok, szeretetmorzsák… Lebegő álomvilág és vaskos valóság, bejárható tér és emlékek, vágyak tünékeny világa: ez a Regál.

Németh István Péter: Kihullt lapok egy olvasónaplóból

Böszörményi Zoltánt is a szegénység indította útnak, mint megannyi magyar népmesei hőst, s eddigi élete tapasztalatban, emberismeretben, gyűjtött látványokban és élményekben igen gazdag, olyannyira, hogy az akárkinek nem adatik meg. Márai Sándor szerint az életünk olyan, mint egy közepes regény. Böszörményi Zoltán előtt a lehetőség: énregényét (Ich-Roman-ját, ahogy Babits mondta) ne közepes, de jó regényként írja meg a jövőben. Ha már az ember nem magában, hanem másokért világol.
Brauch Magda: „VIGYÜK LÉLEKKÖZELBE A SZÓT”

Brauch Magda: „VIGYÜK LÉLEKKÖZELBE A SZÓT”

A költő Majorana „bőrébe bújik”, hogy az ő nevében mondhassa el gondolatait az életről, a világról, de elsősorban önmagáról, azon belül is költészetéről, művészi hitvallásáról.