Tárca

Kilencezer piros betűs ünnepnap

Az ünnep beteljesülés, de egyben remény is. Remény a folytatáshoz. Kilencezredik lapszámunkat nyomtattuk ki. Nézegetjük, ízlelgetjük a kilenc után sorakozó három nulla hangulatát.

Menjünk el szavazni! A magyarokra!

Városainkban, községeinkben, falvainkban élő magyar közösségeink sorsa függ a mi szavazatunktól. Csak  akkor vagyunk erősek, ha mi is beleszólunk helységeink közigazgatásába, sorsunk alakításába! 

Jámbor Gyula köszöntése

A tanítás magját naponta el kell vetni a világ öntudatába, hátha szárba szökik a mágikus búzaszem. Kenyeret csak a csoda virágzik.

Nyolcezer ünnepnap

Ünnepelni kell, mert az ünnep magasztossága lelki energiát ad, feltölti állandó kétségek között őrlődő lényünket reménnyel, a folytatáshoz szükséges malaszttal, áthangolja indulatainkat, átszínezi környezetünket, megszépíti világunkat.

Az irodalomról

Nézem egyik kollégám videófelvételét. Új könyvének megjelenése előtt állt kamerák elé. Bevezetőjében arról beszél, kis filigrán történeteket írt meg, szereti ezt az irodalmi filigrán munkát, ezekből az apró történetekből írt három monstrumot.

A hangulat világteremtő ereje

Az utóbbi években majdnem minden húsvétot Barbadoson, a Karib-térség legtávolabbra eső szigetén töltöttem, ahol évente néhány hónapot önkéntes száműzetésben élek. Reggelente korán kelek, még a haldokló éjszaka árnyai téblábolnak a tenger felett. Mielőtt felkel a nap, a távolban szikrázó fénypontok, a szigetről menetrendszerűen távozó, behemót turistahajók nyomai a láthatár fekete tükrén. Ez már biztatást ad, hangulatot kelt, a remény sugarát küldi szemlélődésem figyelmébe, pár perc, s itt a hajnal.

Az én fordulópontom

Akkor is tél volt Torontóban, olyan nagy, mint idén. Új év előtti tél. Farkas szél rohant és üvöltött, bevackolta magát a kabátom alá, hangjával megfélemlített. Nem volt választásom, tűrnöm kellett a szeszélyes és veszedelmes vad támadásait, amíg a parkolóba értem.

HÓESÉS

Volt valami vad, ellenszenves, képzeletzavaró az egész nap tartó hóesésben. Hideg szél kísérte a hópelyheket, messze fújta őket egymástól, lélek lélekkel ne találkozzon. Örömöt űző érzés ült a felhőkön.

MÁRAI

Négy évszak című kötetében aforisztikus, szabadvers töltetű és energiájú szövegeiben Márai Sándor Kuprinról, az orosz írónagyságról így fogalmaz:

VALLANI

Haza akart menni, de lekéste az ötórai buszt. Vastag, sokdioptriás szemüvegét levette, rálehelt, s a nadrágjából kikandikáló ingének csücskével megtörölte.