Recenziók

Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című regénye tudatos időzítéssel, 2020-ban jelent meg, a trianoni békediktátum 100. évfordulójára. A regény a nevezett sorsfordító történelmi mérföldkő apropóján egy Kanadában élő baráti-szerelmi társaság kapcsolatainak bemutatása mellett elvezeti az olvasót kanadai magyar szereplőihez, így a diaszpóra szemszögén keresztül kísérli meg értelmezi a mai magyarság helyét a világban.

Az „Én csak arra vágytam, hogy Anya velem legyen, örökké velem, ne veszítsem el soha” vagy „Nem kell nekem pénz. Ne dolgozzon. Nekem ő kell. Senki más, csak ő” mondatokban a probléma megoldása zavarba ejtően egyértelműnek tűnik, de a felnőttek világában sajnos közel sem ennyire egyszerű a kérdés.

Metaforák egymás után, sőt metaforában egy másik metafora. Mint egy Ossian vagy EDDA Művek rockzene szövege, csak több mint 350 oldalon, és nem zenésítve, de prózában. Nagyon örülök, hogy ilyen szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató lett Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című regénye, amely az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelent meg.

Dosztojevszkij regényeiben az emberek valamiféle belső kényszertől hajtva találkoznak, rengeteg teát isznak, és csak beszélnek, beszélnek önmagukról és az őket kínzó gondolatokról abban a fantasztikus és mesebeli városban, Szentpéterváron, amely az író szerint egy szép napon el fog tűnni a föld felszínéről.

Ritkán sikerül olyan telített, gazdagon árnyalt címet adni egy regénynek, amelyet Böszörményi Zoltán választott művének, a kortárs magyar regényirodalmat sok szempontból felforgató alkotásnak. A Darabokra tépve szókapcsolat annyi konnotációt hordoz, hogy a mű olvasójának még sokáig villannak be a jobbnál jobb képzettársítások bőven azután is, hogy a történet végére ért.  

A szerző prózabeszédében a lélektani regények meghatározó attribútuma, az analitikus jellemábrázoló módszer különösen figyelemre méltó, ugyanakkor a szerteágazó írásmű a pszichológiai ismereteken túl a metafizika, az irodalomelmélet, a történetfilozófia és a társadalomelmélet tárgykörét is érinti.

Köszönöm fejedelminél több ajándékodat, a Darabokra tépve példányát. A regény elejének a tévéből is megszokott ágyjelenetei nem tévesztettek meg, a mű korántsem akarja azt sugallani (ami egyébként igen is lehet), hogy a világ a szex körül forog, mert a könyvben tökéletesen a helyére kerül a szex véghetetlen hatalma, mint minden, ami ma lényeges egy gondolkodó, éber szemű és elméjű magyar számára.  

Az írásnak elkötelezett ember pályája során számos kérdést vet fel hivatását illetően, gyakran szembenéz például az írásmű s az irodalom mibenlétével és végső értelmével. Úgy vélem, a válaszokban valamiként ott van az is, amit az egyes ember általában saját létére vonatkozóan s élete értelmére szokott adni.

– Kapcsolódó tanulmány Böszörményi Zoltán Soha véget nem érő szeretkezés című verseskötetéhez   Böszörményi Zoltán Soha véget nem érő szeretkezés című verseskötete1 voltaképpen nem más, mint az érett költő számvetése saját életével és az emberi létezéssel általában, illetve eddigi, leginkább a későmodernség poétikáját követő, filozófiai-humanista költészetének szintézise.

Böszörményi Zoltán legújabb regénye, a Darabokra tépve a külföldi és hazai kortárs irodalom, a történelem, a filozófia, a pszichológia ötvözete fiatalos, valóságosnak tűnő történetekbe ágyazva, olyanokba, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Megcsalás, féltékenység, egzisztenciális bizonytalanság és a művészlét kérdései váltogatják egymást a több szálon futó történetben, melynek a keretes szerkezet különösen kedves formát kölcsönöz.