Recenziók
Böszörményi Zoltán a kortárs magyar próza egyik legkiemelkedőbb alkotója. Erőteljesen, pontosan és mégis költői módon ír. Merészen és magabiztosan töri át a műfaji határokat: dokumentarista pontosságot vegyít filozofikus mélységű reflexiókkal, anélkül, hogy valaha is szem elől tévesztené az ember elkerülhetetlen esendőségét. Művei egy kivételes életút krónikái. Lenyűgöző Odüsszeiát rajzolnak: az egzisztenciális helykeresés és a filozófiai-irodalmi identitás küzdelmének történetétben.
Az emlékekből táplálkozó, gyakran elkalandozó szöveg alaposan próbára teszi a figyelmet. A filozófiai, lételméleti eszmefuttatások, a főszereplő, Tamás gyermekkori élményeinek pszichológiai okfejtésbe hajló, realisztikus ábrázolása, a gyermeki hang és a visszatekintő, tapasztalt értelmezés, a történelem szociografikus emlékezete és elemzése egymásba áramlik, teljesen szabadon, mégis gondosan strukturált rend szerint. A kisregény 115 oldalán komplex világ tárul elénk. Briliánsan kerek, de csak belemerülve, ugyanakkor néhány lépéssel hátrébb állva körvonalazódik előttünk, mint az égbolt: szétszórva a csillagok ragyogó káosza (akárcsak az olvasás közben elkalandozó gondolataink, emlékeink, világmegváltásaink), amelyek összeállnak csillagképekké, s végül felfénylik egy teljes univerzum.
Babérkoszorús írónk legújabb regénye különleges alkotás. A könyvet maga a főhős, Tamás „írja” őszintén, kendőzetlenül, egyrészt saját életének azon eseményeiről, amelyek közvetlenül a kötet megírása előtt történtek vele, másrészt ezzel párhuzamosan fájdalmas gyermekkori emlékeiről.
A németországi Matrix irodalmi és művészeti folyóirat 4/2024-es számában – a folyóirat negyedévente jelenik meg – közölt egy részletet Böszörményi Zoltán németre fordított Darabokra tépve (Zerrissenheit) című regényéből, amelyet Hans-Henning Patzke ültetett át német nyelvre. A kiadó, a Pop Verlag részéről Walter Fromm felvezető szövege igazítja el az olvasót a regény cselekményében, illetve mutatja be a főbb szereplőket.
Az éj puha teste első változatáról számos elemző kritika készült, ebben az írásban nem áll szándékomban ezeket összegezve a mű teljes, aprólékos elemzését elkészíteni, én arra vállalkozom, hogy – a regény lényeges vonásainak bemutatása mellett – a mű olyan részleteire hívjam fel a figyelmet, amelyek szerintem igen értékesek vagy érdekesek, de eddig ezekkel mások kevésbé foglalkoztak.
Kedves Olvasó! Szokott néha arra gondolni, hogyha holnap meghalna, akkor mit hagyna maga mögött? Létezik egy emberfajta, aki szinte naponta farkasszemet néz ezzel a kérdéssel: a költő.
Van-e a versnek jövője, a szónak fényűző fészke, mit gondolt erről Lászlóffy Aladár, Ady Endre, Faludy György, és hogyan látja Böszörményi Zoltán? – izgalmas versfelolvasással és pörgős válaszokkal találkozott az, aki az eső ellenére kimerészkedett szombaton délben a Vörösmarty térre, és meghallgatta Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című kötetének a bemutatóját.
Szimbolikus értékű, hogy a jelen kötet élén álló, mintegy mottóként szereplő költemény címe: A vers. A benne foglaltak nem üres szavak: költőjük megélte a vers „hús-vér” valóságát, hiszen életének egy pontján a költészet adott új irányt számára, és terelte vissza több évtized múltán ahhoz a valósághoz, amely igazán a sajátja: az irodaloméhoz.
A kötetet keretező két ars poetica – A vers és A költő trófeái – hitvallásként tartalmazza Böszörményi elveit a szenvedéllyel megélt élet poétikai projekciójának értékéről, a szó mindenekfölöttiségéről, valamint a nyelvhasználat és a versírás szentségéről.
A modern pszichológiában gyakran találkozunk azzal az életvezetési tanáccsal, hogy mozduljunk ki a komfortzónánkból. De hogy mit is jelent ez pontosan, arról kevesebbet beszélünk, inkább csak súroljuk a felszínt. Új dolgokat kipróbálni, a monotonitást megtörni, elutazni egy másik országba nem a komfortzóna átlépését jelenti.
Ingyenesen letölthető könyvek
Letölthető hangoskönyvek
Legfrissebb
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Olvasóim írták
A regényekről
Drága Zoltán,
Többször is elolvastam regényedet, és csodáltam hogyan merülsz alá önmagadban és a világban. Megírtad életed és életünk regényét, csak az alvajárók nem tudnak vagy nincs elég bátorságúk azonosulni veled, és hihetetlenül nagy kultúráddal, hogy újra felfedezzék a szépségeket gyönyörű lírai részletekben, vagy vergődjenek a múltban és a jelenben ébren, felelősségük terhes tudatával megküzdve a végtelen idővel. Boldog vagyok, hogy találkoztam Veled.
Pongrácz Mária
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)