„A szorongás metafizikája” – A Regál bemutatója az Írók Boltjában

A menekülés egy közbülső stációjába csöppenünk, ha Böszörményi Zoltán új regényének, a Regálnak az olvasásába kezdünk. Jó regény az, amelyik beszippantja az olvasót – mondta Mészáros Sándor a művet bemutatva az Írók Boltjában. – Laik Eszter beszámolója

„A szorongás metafizikája” A Regál bemutatója az Írók Boltjában  

Nemcsak az lenne téves olvasat, ha a múlt kritikájaként értelmezné valaki ezt a regényt – vonta meg a mérleget Mészáros Sándor a Regál idősíkjairól szólva –, de az is, ha valaki túlzottan aktualizálná. Szándékosan nem leleplező műről van szó huszonkét évvel a kommunista rezsim bukása után, de nem is a memoárírás szándéka keresendő a szerzői koncepcióban. És még csak nem is az aktualizálás, bár a történetben megrajzolt határhelyzetek, a menekülés, az egzisztenciális ellehetetlenülés ma épp úgy élő probléma, mint évtizedekkel ezelőtt.

Az ország több mint negyven százaléka mélyszegénységben él, a gazdasági kényszermenekültség fogalma egyre elterjedtebb. Ahogy a mű címe is sugallja, Böszörményi Zoltánt harmadik regényében e menekülés teremtette határhelyzetek, a senkiföldjére sodródás léthelyzete foglalkoztatta. A regény-énnek mégsem politikai menekült-státusa hangsúlyos a műben, az üldözöttség tapasztalatai kevésbé konkrétan jelennek meg. Az olvasás során a nyomorúságból való menekülés egy közbülső stációjába csöppenünk, melyben a jobb világ csupán egy lehetséges ígéret – s épp ezáltal teremti meg a szerző a jelenidejűséget. Az elbeszélő reflexiói is inkább a menekülés időtlen tapasztalatairól beszélnek, és szerencsés megoldással az író nem emeli ezeket a többi szereplő tapasztalatai fölé.

A műről szólva érdekességként említette meg Mészáros Sándor, hogy míg az elmúlt húsz-harminc év magyar regényirodalmában a hősök jellegzetesen nem dolgoznak (ami alól természetesen van kivétel is), addig a Regálban a szenvedésből való kiszabadulás egyik legfontosabb lehetősége az értelmes cselekvés, a munka. A szereplők sorsa szempontjából azonban teljesen esetleges, hogy a nyomorral való küzdelemben ki találja meg az identitását, és ki veszíti el. Fontos vonása a műnek, hogy az önazonosság, az emberség megjelenítése minden példázatosságtól mentes, helyette a szerző hétköznapi mozzanatokon keresztül ábrázolja, például az élelemhez jutás, vagy a közös evés örömét.

Mészáros Sándor a regényzárlattal kapcsolatos észrevételére reagálva Böszörményi Zoltán elmondta, hogy ellenpontozni akarta vele a főhős addigi életének eseményeit, s erre a már-már filmszerű kép teljesen alkalmasnak bizonyult. Beavatva a közönséget a regény megszületésének műhelytitkaiba, a szerző megjegyezte, hogy a kezdeti tervek szerint a Regál anyaga az első egy-két regény valamelyike lett volna, de nem véletlenül csak mostanra született meg. „A szorongás metafizikájáról írni nagyon nehéz, különleges lelkiállapot kell hozzá” – fogalmazta meg Böszörményi Zoltán. Évekkel ezelőtt harmincöt oldalnyi volt meg a műből, azután hozzáírt hetvenet, majd elhagyott nyolcvanat, és újra kezdte a kezdeti harminc oldaltól. „Nem volt kedvemre való regény, nyomasztott” – osztotta meg alkotói tapasztalatait az író, aki kezdetben a lágerek univerzalitásáról tervezett nagyobb szabású művet írni, amihez gyűjtött is nem kevés anyagot. A láger ugyanis nem modern fogalom, már az egyiptomiak is ismerték és alkalmazták. Böszörményi Zoltán végül mégis a maga története mellett döntött – s ennek eredményét vehettük kézbe immár kötetként a bemutatón.

Bár a személyes élményanyag is tetemes volt, jó részét elhagyta a regény szerkezetének kialakításakor. Mészáros Sándor érdeklődésére, hogy mégis mi alapján dől el a szerzőben, mi az, amit redukálni fog, Böszörményi Zoltán egy hasonlattal élt: úgy kell berendezni egy regényt, mint egy szobát, s ha túl sok a bútor, zsúfolt lesz.

A szerző a nyitó jelenetet olvasta fel művéből, a teherautón megbúvó menekülő csontig ható félelméről, a reszkettető hidegről, és az éjszakáról, amely „olyan éles, hogy hegyeket lehetne szeletelni vele”. A diktatúrák után a félelmet felejtjük el a leghamarabb – jegyezte meg a részlet kapcsán zárszavában Mészáros Sándor – de a határsávon való átlépés emléke belül mindig nagyon élénk marad. Ahogy a regény nyitó fejezetében áll: „Az én titkom. Csak én tudok erről.”

Mészáros Sándor bemutatja Böszörményi Zoltán Regál című regényét, illetve beszélgetése a szerzővel az Írók Boltjában

Megjelent az Irodalmi Jelen honlapján (www.irodalmijelen.hu)

 Szőcs Tekla fotói