A holdfény éles kése
szívembe szúrja sugarát,
felhők amőba szárnyán
utazik a tudat szülte vágy.
A múlt visszapillant a mára,
süvítő petárdák díszítik
az ünneplőbe öltözött
emlékezést. Mosolya kivirít.
Milyen messze a jelen,
milyen közel a múlt,
mókuskerékben az idő,
egykori ereje megpuhult.
Lassan, mint kézzel hajtott gép,
bedarája bennem a félelmet,
elrejti lehetőségeim a csillagút.