Vers

NOVEMBERI ELÉGIA

NOVEMBERI ELÉGIA

Sebeid kötszerére csepegteted / fűszeres álmod, / a bizakodás könnyű deszkáiból ácsolsz / magad fölé eget.
Üres vonatok

ÜRES VONATOK

Nélküled mennek, / nélküled érkeznek a reggelek. / Üres vonatok.

HAZÁM

elfolyik lassan vérem elvirágzik lelkem tavasza de te ott vagy virrasztasz felettem mint hold és nap az égen

Hexameterek

Remény csepereg, fák ágai fáznak.

FELRAGYOG A REMÉNY GYÉMÁNTJA

A gondolatot, / mint ajándékdobozt, / ha kibontod, / mennyi mindent / találsz benne, / ami mind-mind fontos.

Halandónak Isten

Szöveget másol íróasztalomra a napfény. / Naponta, tudatosan, / hátha egyszer végképp megfejtem szavait. / Halandónak Isten nem írt soha ily meghatóan.
AZ UTOLSÓ OLVASÓ

AZ UTOLSÓ OLVASÓ

Az igazi betűk / fekete méhek / a szövegben

Madách

Másnap, mint ki mély álomból ébred, / a sors, az élet viszontagságaitól megcsömörölve / Ádám öngyilkosságra készül, de Éva mellészegődik, / elmondja, gyermeket vár. Derűs mosollyal írja / le a költő művének utolsó mondatát: / Ember küzdj, és bízva bízzál. Pennájával áthúzza / a Lucifer szót, helyébe Az ember tragédiája, / föléje Madách Imre, a poéta neve kerül.
NIKOLA TESLA FEHÉR GALAMBJA

NIKOLA TESLA FEHÉR GALAMBJA

Én csak fekszem kiterítve a kétes tisztaságú / ágyon, s hagyom, hogy halottkémkedjen / ez az ismeretlen, de mindenképpen joviális úriember.

A MEGISMÉTELHETETLENRŐL

az illúziótlan világban / észre sem veszi az ember / ha illúziói / cserepekben hevernek körülötte