Hol tévedek,
és tévedtem-e egyáltalán,
ha az emberiség
minden szavát elhittem?
Tévedni csak én szoktam,
mindig csak én, én,
pedig lehetne már egyszer úgy is,
hogy te, o, ti, ok.
De tévedek-e most is,
ha már-már letisztulni látom
magamban a világot,
gondolataim
nem füstös állomásokon vesztegelnek,
kifutottak a nyílt pályára,
hol tavasz van, napsütés,
csak fény, fény,
vakító, fehér?