Szekáry Zsuzsanna: Történelmi látlelet a közelmúltról

Költészet és próza egymásba játszása, történelmi látlelet a közelmúltról, krimi, lélektani regény, szerelmi dráma. A Magyarország Babérkoszorúja-díjas Böszörményi Zoltán Regál című művének új kiadásáról a Magyar Írószövetség könyvtárában Varga Melinda beszélgetett a szerzővel.

Már 2010-es első megjelenésekor is nagy sikert aratott nemcsak az olvasók, hanem a kritikusok körében is Böszörményi Zoltán költői képekkel tarkított, filmszerű regénye. A Regál oroszul, románul, németül, angolul és lengyelül is megjelent, és Torontótól Varsóig több nagyvárosban rendeztek könyvbemutatót. Az írás elevenbe vágó sorokkal festi le a szabadságvágyat, a kommunizmus politikai megtorlása és a hatalmi autokráciája elől menekülő fiatal nők és férfiak történetét.

Egy korábbi kritikájában Mezey Katalin a könyv címének szimbolikus jelentésére, a „társadalmi polcrendszerre” mutatott rá,

ugyanis a cím németül polcot jelent. Böszörményi Zoltán a beszélgetőtárs kérdésére válaszolva megosztotta, ha a kötet a Láger címmel jelent volna meg, sokkal kevésbé ragadja meg az olvasók figyelmét a boltokban. Ekkor jött a gondolat, hogy a láger visszafelé olvasva regál, azaz királyi, fenséges. Varga Melinda felvetését, miszerint a kötet műfajteremtő lenne, a szerző részben hárította, mondván az irodalmi előzmények tagadhatatlanok, bár a történet egy modern, 1956 után létesített európai lágerben játszódik. Ausztriát ugyanis felruházták, hogy befogadja a kelet-európai menekülteket, ezért létre kellett hozni az ehhez szükséges intézményrendszert. Böszörményi Zoltán 1983-ban lépte át a láger kapuját, ahol a jobb élet reményében a különféle társadalmi osztályokból érkezett fiatalok várták kérelmük elbírálását. A regény azoknak a történetét meséli el, akik szeretteiket hátrahagyva, munka és megélhetés nélkül, a létbizonytalanságban lebegve próbálnak túlélni.

„Érzelem nélkül, önmagamra, illetve az ott lezajló történésekre is kívülről tekintve próbáltam megírni a regényt. Persze ez egzisztencialista mű is, hiszen alapvető létkérdések merülnek fel benne. A kilátástalanság és a félelem mezsgyéjén inog az ember: mint a szakadék felett a kötéltáncos, aki át akar érni a túloldalra” – vallotta az író valóságtól eltávolító módszeréről a szerző. Megosztotta azt is, hogy sokan félreértették vagy szó szerint értelmezték a regényt, mintha minden pontosan úgy történt volna, pedig a könyv végén az állandóan visszatérő fény motívuma képletesen az álmot, az álomszerűséget világítja meg.

A kötetbemutatón a harminc évvel ezelőtti és a jelenlegi migrációs válságról is szó esett.

A szerző felidézte, hogy annak idején Ausztriában gazdasági és politikai menekültekre osztották az érkezőket. Akik Magyarországról szöktek meg, gazdasági menekült státust kaptak, mert a világ felfogása szerint nem éltek elnyomásban. Ennek eldöntését pedig kihallgatótisztekre bízták. „A célországokban csak a kellő pontszámok megléte esetén fogadtak be bennünket. Ha kövekkel dobálóztunk volna, ha ordítozunk, követelőzünk, azonnal visszatoloncolnak bennünket a hazánkba. A Traiskirchenben várakozó menekültek alázattal fogadták el a sorsukat, dolgozni jártak, hogy enni tudjanak és csomagot küldhessenek a családjuknak. Ha a demokrácia ebbe az irányba változik, az nagyon rossz hír – mutatott rá Böszörményi Zoltán a kirívó különbségekre.

 „Azért is fontos ma ez a regény, hogy aki olvassa, lássa: harminc évvel ezelőtt Nyugat-Európa hogyan viselkedett. És most ugyanez a Nyugat-Európa ránk akarja erőszakolni az agresszívan ránk törőket” – mondta Böszörményi Zoltán, de azok számára, akik valóban menekülnek, a segítségnyújtás fontosságát hangsúlyozta. A menekülés filozófiai értelemben is felvetődött: menekülhetünk saját magunk, a gondolataink vagy a tetteink elől. Viszont Böszörményi Zoltán szerint a szabadság csupán illúzió, a valóságban soha nem valósulhat meg. „A félelem sokkal barátságosabb számomra, mint a szabadság, ami olyan érzés, mintha kilőnének az űrbe, a végtelenbe.”

Az olvasmányos, cselekményes és megható emberi sorsokkal átszőtt regény telt házas kötetbemutatója felolvasással és dedikálással ért véget.

Megjelent: Országút, 2022. június 19.