József Attila-díjasaink portrésorozat / Petőfi Irodalmi Múzeum

Lármázd fel a reggelt,
az ijedtségtől megdobban a tenger szíve,
told arrébb a Nap korongját,
te is elférhess mellette.
Leírt szavak,
partokat összekötő hidak függenek.
Mosolyod megvilágítja értelmüket.
Egyensúlyát veszti egy levél,
lehull,
időtér figyeli, míg földet ér.
Ennyi vagyunk:
a végtelen gyűrődései.