Radcliffe

Nézem az olimpiai játékokról szóló beszámolókat, rövid tudósításokat. Valamiért nincs türelmem odafigyelni, átélni, végig izgulni az előfutamokat, a párharcot, a gyepen, vízen, vagy éppen a vízben úszó, labdát pörgető, fejest ugró versenyzők hadát, a kalapácsot repítők, a tornászok megannyi szeren történő versengését. Bár behunyom szemem, mégis azon kapom magam, hogy érdekel, ami a versengés pattanásig feszült hangulatában történik, nem a közömbösség uralkodik el felettem, hanem magam is átveszem a küzdelem szította láz és izgalom forróságát, a mindenségben megfürdő, a mindenséggel versenyzők célirányos, a mindenséget legyőzni óhajtók akaratát.

Madárdallal teli reggelekre gondolj!

Felvetődött bennem, hogy egyes dolgot, jelenséget, elméletet teljesen felesleges bebizonyítani, már csak abból az egyszerű – szillogizmussal is igazolható oknál fogva –, miszerint nem kell, és nem is lehet mindent alátámasztani.

Pillanatok

Akkor minden az itt és most körül forgott, amit alig húszévesen keserűen ízlelgettem. Nem voltak ideáim a heideggeri tételekről. Számomra, a tánc és a mozgás, a ritmus szimmetriáiba szerelmesedettnek, az irodalom messzi bűvöletnek tűnt.
Mese az elidegenedésről

Mese az elidegenedésről

Erdélyi Riport – VII. évfolyam 17. szám – 2008. április 30. Két regényén dolgozik, a versírást egy időre félretette. Böszörményi Zoltánnal, az Irodalmi Jelen főszerkesztőjével az idegen nyelven való megjelenés fontosságáról, Vanda örök című kötetének fogadtatásáról, a regényírás kihívásairól, illetve az idén hétéves folyóiratának hatásáról Nagyálmos Ildikó beszélgetett.