Oberten János: Vanda örök – gondolatok

Jellegzetesen – vagy sajátosan – férfi-regény. A dantei életút felén túl levő 35 éves Rudolf a gépkocsi-szalonban autók eladásával és lízingelésével foglalkozó a középrétegbe tartozó menedzser, sem nem gazdag, sem nem szegény, nyolc éve nős, fia hétéves.

Jelen vannak a férfi életének fő tartozékai: a család, a maga megszokottságával, ami még nem jutott el az unalomig vagy ellenségeskedésig;

az autó, a pénz, a siker – az utóbbi lényeges mai versenyorientált világunkban. De  ami egyúttal az egészségét aláássa: túl van egy idegösszeroppanáson, preinfarktuson, klausztrofóbia és bizonytalanság-érzés keríti olykor hatalmába. Mindehhez vége felé közeledő egyetemi filozófiai tanulmányai és dekarteziánus beállítottsága is hozzájárulnak.

Társadalmi élete munkahelyi intrikák, jóhiszeműségét kihasználó átejtések, pletykák, kibeszélések, övön aluli ütések jegyében zajlik. Örökös hajsza az otthon–munkahely–egyetem és Vanda között, ezért az utóbbival még a szerelem szép pillanatait sem tudja maradéktalanul élvezni. Pedig Vanda örök, s mint ilyen, Hermész Trisztmegisztosz szerint igaz, mert „ami nem örök, az nem igaz”. A lány felszabadítja, hogy megtehesse mindazt, amit egyébként nem tenne meg. Feltárulkozott egy másik énje, ahogyan minden szerelmes nő képes a férfi egyéniségének új aspektusait felfedni.

A „cselekmény” a jelenben történik, abban a pillanatban, amikor olvassuk, átéljük az eseményeket. A 66 idő-hely-cselekmény-szereplő egységű szekvencia-sorozat „snittként” kész filmforgatókönyv. A stílus tömör, szikár, szókimondó, az erotikus részeknél férfiasan nyílt, az önmagával szembeni beismeréssel „hemingway”-ien őszinte, kemény.

A szereplők legyezőszerűen kapcsolódnak a főhőshöz. A testét, szellemét, lelkét kultiváló Rudolf a világon keresztül igyekszik megismerni önmagát, nincs lelkiismeret-furdalása, Descartes-tal vallja: „jó az, ami belső természetünknek megfelel, szép az, amit külső érzékünk így fog fel”.

A mottó: „míg gondolom, hogy létezem”, a „gondolkodom, tehát vagyok”-ra asszociál, illetve a descartes-i „cselekszem-e, miközben gondolkodom” visszavezet egészen Lao Ce-ig: „én álmodom-e, hogy pillangó vagyok, vagy a pillangó álmod engemet”?

Hol játszódik a történet? A szereplők nevéből nem derül ki, de ez nem is lényeges. A ma férfijáról van szó, az örök férfiről, térben és időben ugyanazokkal a dilemmákkal. Lényeges viszont a kora, tapasztalatokon túl és új tapasztalatokat várva, ugyanaz és mégsem ugyanaz az ember.

A regény életének egy időszakát mutatja be, a keret jelkép: Vanda ajtaja  nyitja és zárja  a regényt. Mi volt előtte és mi lesz Vanda után? Vanda a Nő, a férfi életében, Karinthyt  parafrazálva, amennyire nő volt az egyetemista lány, annyira férfi Rudolf. A testi beteljesülés mindent a háttérbe tol, a férfi akkor él, amikor szerelmével van, mondhatnánk, ismét megfiatalodik. 

Vanda a béke szigete, akinek elsődleges erotikája a mosoly, a pillanat királynője. Örök tűz és jég ellentéte, azaz az örök Nő, titokzatos, de szellemi világa is (lévén egyetemi társak) a férfiéval egy magasságba emelkedik.

A történetben halál is „előfordul”, természetesen váratlanul és kiszámíthatatatlanul, továbbá tömény szex. Rudolf elveti a pornográfiát, de megértő Nina kolléganőjével, aki kenyerét egy sztriptízbárban fellatioval keresi meg,

Rudolf igyekszik megismerni a világot, hogy kiigazodhasson benne, nem csupán a siker ízéért (gyermekkorában sohasem dicsérték), hanem értelmiségi ember, emberismeretét alkalmazza az eladáskor, tudatosan színészkedik, másrészt férfiasan szembesül önmagával: hogy mindenkinek hazudik, képmutatásra épül minden körülötte. Nem rendkívüli, és nem átlagember. Egyéniség. 

S ha már férfi-regényről beszélünk – ami nem műfaji jelölés –, megtaláljuk az egyéb típusokat, akik nem negativ figurák, és nem ellenségesek, „csupán”  hétköznapiak, mint amilyen a világunk.

Ebből a világból egy másikba a gondolat vihet el, de legfőképpen a jelenben való élés. Ez a regény minden olvasáskor a jelenbe visz, ezért élnek a szereplők, és a történet, mint kivetített gondolat.