Az író
Az író olyan, mint a napi hírek. Hullámzó, csapongó, feszültséggel teli. Állandóan lesben áll, hogy rajtakapja a valóságot valamin, amit aztán saját laboratóriumában feldolgoz, megmunkál, újra formál, tovább gondol, kiagyal.
Az író mesternek képzeli magát, mert annyi mindenbe belelát, annyi mindenen átlát, belekóstol és megszagol, annyi történésnek, konvulsziónak a szemtanúja, meg sem fordul a fejében, hogy netán tévedhet, vagy az, amit a tökéleteshez mérhetőnek vél, csak ámítás, a felszín fecsegése, a gondolat dáridója.
De mert hiszi, igaza van, meggyőződése oly erőt és biztonságot kölcsönöz neki, átváltozik, metafizikussá válik anélkül, hogy észrevenné, mennyire elszakad magától az élettől, saját szívének dobbanásaitól, hogy egy jól bevett „kanyarral” visszaevezzen a „hazai” vizekre.
Olykor nem a tévhit, hanem a rosszul értelmezett empirikus tapasztalat magyarázatának az útvesztőjében vesz el, nem megmenthetetlenül, csak időlegesen, mint ahogyan a mindenség léte is megkérdőjelezhető.
Az író az igazi úr.
A jó író az igazi úr, mert a dölyfén és magabiztosságán túl meglátja saját gyengeségét. De nemcsak észreveszi, hanem láttatja is, fehér lobogóként lengetteti a szabad széllel.
Tudja, csak annyit lehet elhódítani a valóságból, amennyi igaz van benne.
A többi csak mese, képlékeny anyag, hancúrozás az élettel.
Azokat az írókat szeretem, akik nem megtéveszteni, hanem elkápráztatni akarnak.
Ilyen író szeretnék lenni.
Megjelent: Nyugati Jelen, 2008. február 27.
Legfrissebb
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Recenziók
Kötetek
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)