Az irodalomról

Nézem egyik kollégám videófelvételét. Új könyvének megjelenése előtt állt kamerák elé. Bevezetőjében arról beszél, kis filigrán történeteket írt meg, szereti ezt az irodalmi filigrán munkát, ezekből az apró történetekből írt három monstrumot.

Arra gondoltam, rossz reklám ez a meg nem jelent könyvnek – miért vásárolja meg a tisztelt olvasó, miért vegyen egy másik „monstrumot”, ha már úgyis van kettő a könyvtárában.

Milyen tévútra vezeti az író közönségét!

Ezt a malőrt képzettársítottam azzal a gondolattal, miszerint az író szeret egyféleképpen beszélni dolgokról, melyekről másképpen ír, majd mindkettőt átértelmezi, s az átértelmezésből esszét farag.

A tükör tükrözi azt, amit lát, s azt is, amit sohasem látott, de vágyakozva és reménytelve néz a jövőbe, abba az időbe, amikor az is megeshet, ami addig soha nem történt meg.

Talán ilyen az irodalom egyik fele.

S a másik fele?

Ezt az olvasó képzeletére bízom.

 


Megjelent: Nyugati Jelen, 2017. április 24.