Obama

Belefáradnak-e az istenek saját hatalmukba?

Többek között erre a kérdésre keresett választ Wagner is A Nibelung gyűrűjében, melyen több mint huszonöt évet dolgozott.

Wagner a szeretet és a hatalom relációjában, e két alapelv békés egymással való létezésében kutatja a választ. Az istenek annyira el vannak telve hatalmukkal, hogy az egyén szabadságvágyára oda sem figyelnek. Lehet, éppen ezért ütközteti az élet a két hatalmat. Az emberét és az istenekét.

A vallás nem oldozza fel a lelket, hanem gúzsba köti, állandó félelemmel kísérti. Kánonok közé szorítja a mindennapiságot, a szellem szabad szárnyalásának gátat vet.

S ez előbb-utóbb válsághoz vezet. Hiszen a megújhodást, a forradalmi eszméket hirdető ember bölcsőjébe csak akkor kerülhet új csecsemő, ha megszabadul a megkötésektől, s pragmatizmusa diktálta elvei nem a dogmák falai között sínylődnek.

Obama, az amerikai demokrata párt jelöléséért harcoló szenátor az új, a megújhodás kibontott zászlaja alatt harcolja most folyó jelöltállító kampányát.

Bár vallásosságát a szeretet és a hatalom akarásában villogtatja, nehéz elhinnem neki, hogy elnökként képes lesz megreformálnia országát. Éppen azért, mert – mint már annyiszor bebizonyosodott a világtörténelem folyamán – a szeretet, a hatalom és a vallás, mint akarat, sehogy sem fér meg békésen egymás mellett. Mindháromnak akarása olyan ellentmondásokhoz vezet, melyek előbb-utóbb konfliktusokat szülnek.

Amerika szellemi és gazdasági megreformálásához erős kézre van szükség. Ehhez kevésnek bizonyul a szeretet és a vallás akarása. Egyedül a hatalom akarása sem elég.

Nem ígéretekre, mézesmadzagra, szép szavakba bújtatott diskurzusokra van szükség, hanem igazi reformokra, változásra, huszonegyedik századi illattal telített forradalomra.

Arra a bizonyos másra. 

Megjelent: Nyugati Jelen, 2008. február 28.