Apokrif párbeszéd – Bartók Béla és Pilinszky János levélváltása
B. B.
Szívünk vergődése:
halak a hálóban.
A remény kapujában,
eget pásztázó szemünkben
villan a szelíd tavasz.
P. J.
Minden pillanat
a magány sorsszerűsége,
a misztérium indóháza,
a látható láttatása,
villanydróton érkező bánat.
Látom a ködből felsejlő hazámat.
B. B.
Fejemre szórják a csillagok
sűrű fényük csöndjét,
gondok kelepcéjében vergődik
múlt idők zajos madárraja.
P. J.
A kulcsot keresem, a titkot,
mellyel emlékek ajtaját nyitom,
egyik sem illik a zárba,
Kékszakállú álmokat ringat a gálya.
B. B.
Riadt szívem kitárom,
a réten csend guggol,
átitatja a jéghideg fájdalom.
Ki önmagát lesi,
mélyre ás.
Sebet sebre vág
a fegyelem és a durva magány.
P. J.
Megrakják a tüzet,
Mégis elaluszik.
Nincs az a szerelem,
Aki el nem múlik.
B. B.
Vakmerő éjszakát építs,
panasz ne nyaldossa falait.
Vacog a hold, fénye kérelem.
Vesd a türelem tavába szóköved!
P. J.
Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem…
Minden fa tetején,
Cédrusfa levelén,
Hogy szakasztott volna
Minden szegény legény.
B. B.
Kocsonyás az éj.
Mindhiába szerettelek.
Gyúl a nap a hegyek felett.
Csendet adj, mely sötét és mély.
P. J.
De a fátyol nehéz ruha,
Virágom, virágom,
Mert azt a bú leszaggatja,
Virágom, virágom.
B. B.
Zokog ez a komoly világ,
elsirat, rád kiált.
(Minden habos semmiség.)
Felmentenek, felment az Ég.
P. J.
Amott látok az ég alatt egy madarat repülni.
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,
Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet!
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.
B. B.
Álmot cserélek,
összefekszem az éjjel.
Hallom,
a szomszédban
a szomorúság dorombol.
Dőlj ide, mellém!
Szívemben elférsz.
(A dőlt betűvel szedett sorok Bartók Béla népdalgyűjtéséből származnak.)
Legfrissebb
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Recenziók
Kötetek
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)