LÁTOM A JÖVŐ FEHÉR GYOLCSAIT

a feltámadás is egyszeri
vigyük közelebb az élettel telit
a jóság és az ész forradalma
a látomás és a küldetés alakulata
a magyarság ébresztő hatalma
 
nincs megállás és nincs félelem
akit keresztre feszítettek egyszer
misztérium de feltámadott sok ezerszer
mint nemzetünk ha számtalanszor kellett
a harctereken újra és újra felsereglett
 
ott lobogott a felszentelt zászló
vele a magyarok vére mint zárszó
nemhiába aggódtunk vártunk erre
nemhiába vártunk több mint ezer éve
 
ennyien maradtunk ennyien vagyunk
tizenötmillió szívben lakunk
gályánk az elmúlás vizében ádáz
mi a jövőnek építünk új hídfőállást
 
elménk szelídebb vizekre evezne
a krisztusi feltámadásban sebet sebre
gyógyítana a halállal nem szemezne
látná a múltban a jövő reményét
itt vagyunk és akaratunk él még
 
átmossák az álmot
átmossák a valóságot
mosdat minket Európa
mintha óda szólna
erről mit gondolna
a harcos József Attila
 
metafizikus az igazság
mint a csatatéren
az ártatlanul elesett
kiről mondják hős volt
de nem tartott vele a szerencse
 
várom az út
bennünk megpihenjen
a gondolat új
merész utakat keressen
mi a győztesnek kijár most
türelemmel kivárom
ne hagyjon el
ne csappanjon bátorságunk

látom a jövő fehér gyolcsait
testünkre olvadni

 


Megjelent: Irodalmi Jelen, 2022. április 19.