NIKOLA TESLA FEHÉR GALAMBJA

Bizalmába fogadott az Isten. Galamb formát öltött. 

Az elmúlt hetekben délelőttönként velem volt

a Central parkban.

A fehér galambot kenyérmorzsával tápláltam,

mintha a lelkemet etetném jóízű illúziókkal.

Ő már tudta, hogy doktor Wembley ma eljön hozzám

reggel tíz körül a New Yorker szállodába,

a 3327-es szobába.

Pápaszemet visel, s mielőtt fölém hajolna,

orrán megigazítja,

jobban akarja látni a halált.

Én csak fekszem kiterítve a kétes tisztaságú

ágyon, s hagyom, hogy halottkémkedjen

ez az ismeretlen, de mindenképpen joviális úriember.

Aszott testem nem nyújthat neki kellemes látványt,

de hát nem tart oly soká megállapítani a halál beálltát.

Csak hümmög felettem, mint a Legfelsőbb Bíróság

egyik tagja teszi majd, amikor Marconit *

tizenhét esetben elmarasztalja.

A szomszéd szobában szól a rádió...

Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,

mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült,

érces hangja felszárnyalt és messzire repült,

és egy hallgatóban megszólalt: – A próba sikerült!*

Milyen különös erővel szüremkedik át

a hang a falakon.

Még ott a tekintetem a néhány napja eltűnt

fehér galambon.

Zajos váróterem a világ. Mindenki siet,

kapkod és kiabál,

különös megnyilvánulása ez

az anyagból szerkesztett értelemnek.

A Niagara párái alatt szivárvány feszíti mellét

a nyugodt égre.

Hangaszál.

Doktor Wembley még mindig itt áll mellettem.

Lenézek rá.

Nem oly fölényes tekintettel, 

mint ahogyan Edisonra,

amikor lekezelően és elutasítóan beszélt a váltóáramról,

pedig a fémkeblü dinamókat szopják 

a sivalkodó transzformátorok.*

Leng az idő fehér vászna felettem,

s a szomszéd szobában

továbbra is kitartóan szól a rádió...

S néha zavar minket, s néha gépek zavarják,

már zsebre vágjuk, s ha rosszul figyelsz, ő is zsebre vág.

Szép időben minden műsor tisztán fogható,

és a programban a régi dal is újra hallható:...*

Ha nem lenne ez a lengő hang, 

megmerevedne az univerzum körülöttem,

így csak magam vagyok szikla-merev.

Doktor Wembley indulásra készen áll. 

A szoba sarkából még visszapillant, 

ajka szavakat morzsol:

genius is one percent inspiration

and ninety-nine percent perspiration,*

s búcsú helyett megcsóválja a fejét.

Rosszallóan nézek le rá, csak ne őt idézte volna,

de már be is csukódik mögötte az ajtó,

s a vékony falakon áthallik, 

a szomszéd szobában továbbra is szól a rádió.

Ottfelejtem a tekintetem a néhány napja eltűnt

fehér galambon.

Jegyzetek:

Guglielmo Marconi, olasz fizikus, a rádió feltalálásáért 1909-ben Nobel-díjat kapott. Nikola Tesla 1943. január 7-én bekövetkezett halála után néhány hónappal az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hivatalosan is megvonta Marconitól a rádió feltalálásának érdemét. A találmányt Nikola Teslának ítélte meg.

A rádió, LGT, 1977, dalíró: Presser Gábor, szövegíró: Sztevanovity Dusán.

József Attila Munkások című versének egy sora.

Thomas Alva Edison: A zseni egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék verejték.

Megjelent: Irodalmi Jelen, 2023. január 7.