RAKJ SZÍVEMBŐL MÁGLYÁT

RAKJ SZÍVEMBŐL MÁGLYÁT

                 Bogdán Laci 70. születésnapjára

 

Az ég alján hamis, huncut Hold szalad,

a fürge szó hiába igyekszik, utol nem éri,

s mint ki érti, de mégsem érti,

tátott szájjal nézi az éj,

mit művel vele a fény.

 

Moszkvában,

az Arbat utcában,

az élelmiszerbolt előtt,

Tatjána  álldogál,

néha keresztbe teszi lábát,

meg-megigazítja vállán szél simogatta sálját.

Szomorú szerda van, a kirakat tündököl,

dalt dúdol a lány,

mélyből feltörő hangokat bújtat:

 

Ne tagadj meg Ruskin,

ne tagadj meg engem.

Viszik majd a senkik,

összezúzzák lelkem.

Ha mégis megtagadnál,

rakj szívemből máglyát.

 

Rakj szívemből máglyát,

odakint is lássák – visszhangozzák

a sepsiszentgyörgyi méla lombok.

 

A transzszilván érzelem-erdő

fái között cselleng,

békés lelkesedéssel

tekint körül a költő,

világra, múltra az idő

kapuját szélesre tárja, 

de az álmokat mégsem látja,

lenyomatát sem az elmúlásnak.

 


Megjelent: Irodalmi Jelen, 2018. március 8.