Lázár Kinga: AZ ÁTMENETISÉG METAFORÁI

Lázár Kinga: AZ ÁTMENETISÉG METAFORÁI

A hétköznapi tapasztalat azt mutatja, hogy a regény hőseivel ellentétben az ember természetétől fogva szomjazza az állandóságot. Ami maradandó, az biztonságos, a siker előfeltétele az időtállóság. Böszörményi Zoltán a Regálban egy olyan teret alkot meg, amelyben az olvasó – akárcsak a regény szereplői – találkozik az átmenetire berendezett lét tapasztalatával, a bőröndből öltözködés kényelmetlen rítusával. A lehetséges olvasatok közül erőteljesen kidomborodik a román kommunizmus megidézése, a modern láger és a kivándorlás tapasztalata. De a társadalomkritikán és a diktatórikus rendszer bírálatán túl Böszörményi az emberi ösztönöket is górcső alá teszi, és kísérleti körülmények között vizsgálja. Szinte udvariasan, finoman teszi fel a kérdést: mire számíthatunk, ha az állandóság elszivárog, és az ösztönös emberi vonások az ideiglenes léttel lépnek reakcióba?

Regál fiktív történet, amely egy nem létező színtér nem létező szabályai között zajlik. Ennek ellenére történelmi eseményeket helyez újragondolt kontextusba. A szövegvilág utalásai a valóságra a szójátékokban is nyilvánvalóak: már a cím, ebben a formában ’királyi’, visszafelé lágerként olvasható. Ezen túl a menekülőket befogadó országok nevei (Ameránia, Kadánia, Autérlia) egyértelműen Amerikára, Kanadára és Ausztráliára utaló megnevezések. Az 1956-os magyar kivándorlási hullám során is ez a három ország az emigráció fő opciói között szerepelt más országok mellett. A befogadáshoz szükséges kritériumok a regényvilágban is képlékenyek: „Az is előfordulhat, hogy hiába tesz eleget a kritériumoknak, mégsem azok szerint bírálják el. (…) Ne ragaszkodjon mereven az elképzeléseihez. Azt javasolom, regisztráljon még egy országba. Például Kadániába. Ha Autérlia nem fogadja be, nem kell hónapokat a Regálban rostokolnia újabb meghallgatásra várva.”1

Sok más lehetséges interpretáció mellett a regény az emberi ösztönök precíz és nyers illusztrációja. A határátkelés az események és a motívumok szintjén is állandóan jelen van: megteremti a bizonytalanság, az ismeretlen veszélyforrásoknak kiszolgáltatott szereplői attitűdöt. Az események helyszíne az átmenet, a beavatás erőteljes szimbóluma: itt végződik a román kommunizmus mintájára megalkotott fiktív önkényuralmi rendszer, és innen kezdődik az utópisztikus, egzotikus hangzású helynevekkel jelölt „új világ”. A kettő között pedig a nagyon is emberi természet váróterme: a Regál. A szereplők a letűnt, meghaladott korszak szimbolikáját magán viselő országot elhagyják, és mielőtt a jövőképzetük idegen, de kecsegetető színterébe vonulnának, meghatározatlan ideig várakozniuk kell.  Hogy ez a sajátos szabályokkal rendelkező, szinte virtuálisnak tetsző váróterem játszótér lesz, purgatórium vagy munkatábor, az kizárólag sajátos döntések következménye. A gondolat, hogy létezik egy tér, amelyben, habár nem egyenlő háttérrel érkezünk, átmeneti életünk kialakítására azonos feltételekkel rendelkezünk, egyfajta létértelmezési állásfoglalás is. A regény nem didaktikus, de jelenközpontúságra bíztat, olyan körülményeket állít fel, amelyek kizárják a múltba révedés vagy a jövőről való parttalan ábrándozás lehetőségét.

Az átkelni kényszerülők sajátos státusszal bírnak a helyiekhez képest: „A nyitott ajtón keresztül látom, munkaadóim még mindig az ebédnél ülnek. »Nem vesznek emberszámba egy regálost, nem ültetik az asztalukhoz, számkivetett, idegen pária« – fut át agyamon. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« – kérdezem magamtól, és keserű mosolyra húzódik a szám. »Nem így, az biztos, nem így« – ismételgetem halkan.”2

A narráció monologikus jellege adja az események szubjektív színezetét: a főszereplő állandó félelemérzete teremti meg a fenyegetettségtől terhes atmoszférát. A regény nyelvezete is ehhez a szubjektivitáshoz idomul: a főszereplő, Tamás ugyanabban az udvariaskodó, de sokszor határozottan szókimondó hangvételben beszéli el az eseményeket, amely a dialógusok esetén is jellemző rá.  A saját ambícióján túl (hogy családját egy jobb körülményeket ígérő országba telepítse át) csupán szükségleteit és félelmeit ismerjük meg, preferenciái alig mutatkoznak meg a történetben. Annak ellenére, hogy őróla mindvégig keveset tudunk, az az érzésünk támad, hogy a szereplőjellemzések esetén is Tamás a viszonyítási alap, hozzá képest lehetnek mások kopaszabbak, szőkébbek, tudálékosabbak. A szereplők nagy részének nincs saját neve, egy-egy szembetűnő tulajdonságukat egyezményesen használják egymás jelölésére (pl. Kopasz, Szőke, Matekos, Tudálékos). Bár viszonylag kevés információt tudunk meg róluk is, nem tűnnek elnagyoltnak, vonásaik sajátosak, élethelyzeteik jellegzetesek. Névtelenségük a mindenki számára egységes feltételek és az eltérő genetikai, szociális, illetve kulturális háttér kontrasztját domborítja ki. Csakúgy, mint a főszereplő munkamániája szemben a többiek hozzáállásával, akik közül a legtöbben szórakozással, míg mások tanulással töltik a regáli napokat.

A szexualitáshoz való viszonyulás ábrázolása is szokatlan: szükségkielégítő szerepe megfosztja minden szemérmességétől, és olyan nyers, hétköznapi szerepet kap, mint az evés vagy a tisztálkodás. Az érzelmek elveszítik jelentőségüket ebben a közegben, a Regál váróterem-jellege nevetségessé és abszurddá teszi a lehetőségét is az elköteleződésnek. Ennek ellenére a ragaszkodásra való hajlam megjelenik a szereplők viselkedésében, kellemetlen és hátrányos mellékhatásként tűnik fel: „– Itt van Nina, bazmeg. Fotómodell. Tökéletes alak, szőke haj, kék szem. A tiéd – hangoskodik Bajuszos. / – Én? Kizárt dolog – tiltakozik Nina. – Nem vagyok kurva! / – Ki a fasz mondta, hogy az vagy? Itt van ő – mutat rám –, dugni tud. Szeretsz dugni, bazmeg? – kiáltja felém.”3

Összegzésképpen megállapítható, hogy a Regál számos interpretációs lehetőséget kínáló regényt. Akár a történelmi vagy irodalmi forrásait tekinti az olvasó, akár az ösztönös emberi természet ábrázolása felől értelmezi, talál fogódzókat. Ez a többrétegűség figyelmes tájékozódásra készteti a befogadót. Az olvasás tapasztalata hasonló a kivándorlókéval. Meg kell tanulnunk úgy puhatolózni a sorok között, hogy közben ne felejtsük: ahogy minden ebben a térben, a saját szerepünk is, mint befogadó, csak ideiglenes.

 


Böszörményi Zoltán: Regál. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2022.

 


1 Böszörményi Zoltán: Regál. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2022. 68.old.

2 i. m. 79.old.

3 i. m. 85. old.

 


Megjelent: Irodalmi Jelen, 2022. december 5.