MANDICS GYÖRGY: Az éj puha teste – Böszörményi Zoltán regényéről

 A kritikusok már a két világháború között Joyce kapcsán a regény haláláról cikkeztek, azzal érvelve, hogy a modern regény elérkezett önön lehetőségei szélső határához, nincs tovább. De ha ezzel szemben azt nézzük meg, hogy mennyi minden következett még azután, akkor azt is látjuk, hogy a modern regény megújítása egy olyan folyamat, amely távolról sem zárult le, s minden valamirevaló író újra nekifut a lehetetlennek, s megkísérli, hogy e képlékeny formát újra átszabja s a maga igényei számára alakítsa át.

Bár megjelenése és címe nem egy ilyen szándékot jelez, Böszörményi Zoltán műve Az éj puha teste valójában a modern lektűr-regény köntösében, igazából egy „jóltemperált”– formabontást rejteget. Jól temperált formabontásról beszélhetünk, mivel ez a technika nem a nyelvi közlemény alapszintjein jelenik meg, nem a szóhasználat, nem a szintaxis szintjén nyilvánul meg, hanem sokkal magasabb szinten: az ábrázolás módazataiban és a cselekményszövés rendszerében.       Az első furcsaság az ábrázolás kánonjai megsértésében az, hogy a műben csak keresztnevekkel találkozunk: Zéno, Tamás, Irén, Vanda, Henrik, Szilvia, Melánia sorjáznak a nevek, de még elvétve sincs egyetlen családnév. Egy magyar regényben ez még elmegy, de a cselekmény jelzi, hogy itt országhatárokat lépünk át, eltérő társadalmi berendezésű rendszerek közt mozgunk, s ekkor már felfigyelünk arra is, hogy itt nincs egyetlen földrajzi név sem, nincsenek sem világrészek, sem országok, sem tartományok, sem folyók, sem hegyek melyek térben elhelyezhetnék cselekményünket. Ezután kiderül, hogy a társadalmi berendezkedés viszonylatainak jelzése is igen absztrakt. Világosan jelzett, hogy Tamás egy zsarnokságból jön, ahol szürkeruhás titkosrendőrök nyomoznak az udvarban, s egyesek ezt eltitkolják, mások félve újságolják, ám ismét sem az ország sem politikai rendszere nem kerül megvilágításra. A jóléti társadalom képe is ilyen megközelítésű: tudjuk, hogy a sajtó hatalom, tudjuk, hogy a politika hatalom, s azt is, hogy aki a sajtóban jól ír, az politikai tőkére is szert tehet, ám, hogy ez a demokráciák melyik fajtájában történik, az ismét csak homályban marad. Amikor Tamás a repülőn olvasni kezd egy könyvet, amelyben egy krimiszerű történet kavarog Hugó polgármester, Nina a felesége, Valér, Artúr, ügyvédek, Viktor fodrász, Lídia a sokoldalú leányzó és Fábián nyomozó között, akkor már teljesen világos, hogy itt egy jól megtervezett írói univerzumba csöppentünk, ahol éppen az a szabály, hogy minden hasonlóság a való világgal lehetséges ugyan, de félrevezető. Ez nem kulcsregény, ne a valóságnak megfelelő hősöket és történéseket keressük, még akkor se, ha emlékeinkben felrémlik egy-egy ilyen külső epizód, mint a krimiben felbukkanó elsüllyedő ház története, amelyik irracionális világunkban, a Ceauºescu korszakban valóban elsüllyedt több száz lakójával egy felhőszakadás után az iszapban, mivel a házat egy volt szeméttelepre építették, a helykihasználás elnöki parancsa szellemében. Ez a könyvbeli történet nyilván csak egy aradi vagy bánsági bennszülöttnek juthat eszébe valóságként, a könyv eszmei szövetében azonban inkább szimbolikus funkciókkal rendelkezik, mint sok egyéb hasonló esemény.      

Ha tovább vizsgálódunk, s most a regény szereplőit és alapvető életszituációit vesszük a bonckés alá, akkor újabb érdekes megfigyeléseket tehetünk, amelyek rávilágítanak az írói szándékokra.      

A regény alapszövete három szálon három eltérő történetet tartalmaz. Az első szálon Zénó egy középkorú jól menő üzletember kalandja Vandával, a nála vagy húsz évvel fiatalabb egyetemista lánnyal, aki nyári pénzkeresési szándékkal szegődik el a csirkevágóhídra, s annyira összemelegedik főnökével, hogy gyermekkel is megajándékozza, amire hites felesége, Szilvia képtelen volt. Ez kiborítja Szilviát, aki a baromfivágóhíd egyedüli tulajdonosa, örököse, s ezért most gazdasági alapon hűtlen férjét zsarolja.      

A másik szálon Walter, az újságíró politikai karriert akar befutni, amire minden lehetősége adott. Ha nem folytatna házasságtörő kapcsolatot Borbálával, a dúsgazdag Elemér kéjsóvár feleségével, akkor egyenes út vezetne a Happy ending felé. Az akadály, a hívő feleség, Melánia, akitől elválni egy jövendő politikus számára durva balfogás lenne, hiszen, ha mindez kiderülne, a hívő szavazók máris más jelöltet keresnének.      

A harmadik szálon Tamás és Irén története zajlik. Tamásnak menekülnie kell a diktatúrából, politikai meggyőződése miatt, s keserves munkával próbál talpra állni egy új világban új nyelvi környezetben, s minden vágya, hogy megoldja Irén és a gyermek kijutását. A boldog vagy kevésbé boldog új világban találkozik össze Tamás Walterrel és Zénóval, s történetük utolsó szakaszában ismeri meg őket.      

Tamás az első pillanatban mindegyikükkel szimpatizál, ám később megismerve a történet valamennyi mozgatórugóját, rémülten fedezi fel az általa vágyott „ szép új világ” problémáit, erkölcsi buktatóit.      

S ekkor értjük meg a negyedik történet szimbolikus jellegét is, amelyik egy filléres krimi formájában kerül kezébe a repülőúton. Ebben tanúja lesz a polgármester Hugó másfajta tragédiájának: Hugó ráun feleségére, Ninára, s kalandról kalandra végül a melegek között talál vigasztalásra Viktor személyében. Viktor azonban valóságos átjáróháznak bizonyul, s a regény szereplőinek felével viszonya lesz, épp úgy mint Lídiának, Hugó új nőnemű vigasztalójának is. A véres gyilkosságokba fulladó kapcsolatok az utak kiúttalanságát példázzák.      

E regénybeli regény a mocsárba süllyedt ház motívumához kötődik s elsőként zárul le a teljes nagyregény szövetében. Röviddel utána két tragikus balesettel fejeződik be a másik két mellék-történet is, mintegy jelezve a mesék hármas út motívumának modern megfelelőjeként, hogy ezek az utak járhatatlanok. Tamás magára marad, ám bizakodik, hogy az erkölcsös élet majd elnyeri méltó jutalmát: s e jutalom nem pénz, hanem a szolid családi szeretet.      

Mindezekből azonban már megfejthetjük azt az írói szándékot, hogy  itt nem valamilyen realista visszaemlékezést kapunk, nem Böszörményi Zoltán alteregója Tamás, aki Romániából kivándorol Kanadába, s megtudhatjuk végre a nagy titkot: hogyan legyünk kivándorlókból milliomosok; a regény teljesen más célt szolgál: azért mutat be nekünk különféle szereplőket, akik különböző társadalmi és élethelyzetekben élnek és cselekednek e regény lapjain, hogy e helyzetek eredményét látva erkölcsi döntések megtételére sarkalljon bennünket. Az absztrakció azért van, hogy a mű példabeszéd státuszát hangsúlyozza.      

S bizony nem felületes prédikációk ezek. A sok pénz vélt magasából tudósít arról, a pénz nem boldogít, s erkölcs nélkül minden út a nagy nihilbe vezet. 

Megjelent: Új Forrás (2009. 10. sz)

http://epa.oszk.hu/00000/00016/00150/091022.htm