Hamarosan a könyvespolcokon a Zerrissenheit, a Darabokra tépve című regény németül

Hamarosan a könyvespolcokon a Zerrissenheit, a Darabokra tépve című regény német kiadása.

Thomas Larringen és a többhangúság diszruptív poétikája

A regényen belül Thomas Larringen író alakja tölti be azt a szerepet, hogy az irodalomról reflektálva a mű poétikáját is megfogalmazza. A számos betét – „Thomas Larringen jegyzetfüzetéből” – metaszintet ad a regénynek: önkommentár, amely egy tágabb irodalmi és filozófiai diskurzusba is beilleszti.

Larringen számára az irodalom nem zárt rendszer, hanem széttartó szövet töredékekből és hangokból. E töredékességben tükröződik az emberi lét, amelyet törések, veszteségek és ellentmondások hatnak át. Épp befejezetlenségében válik az irodalom számára az igazság láthatóvá tételének médiumává.

Reflexióinak központi mozzanata az irodalom és történelem összefonódása. Larringen hangsúlyozza, hogy az irodalom nem söpörheti szőnyeg alá a 20. század katasztrófáit – a Holokausztot, a diktatúrákat, az erőszak tapasztalatát. Az irodalom a társadalom emlékezete, amely a kiszorított vagy eltorzított emlékeket felidézi és kritikusan átgondolja.

Különösen erősen hangsúlyozza az irodalom polifóniáját és intertextualitását. Sosem egyetlen hangon szól, hanem mindig más szövegekkel és hagyományokkal párbeszédben. E sokhangúságban kelnek életre alakok és gondolatok Epikurosztól Ágostonig, Kanttól Wittgensteinig, Goethétől Bolañóig, Newtontól Hawkingig – a filozófia, a költészet és a tudomány hangjai, amelyek az irodalomban együtt szólnak. A polifónia nem gyengeség, hanem erő: azt mutatja, hogy a világ megértése csak a hangok sokaságában lehetséges.

Így az irodalom Larringen számára az ismeretelmélet egyik formája is. A filozófia az absztrakt fogalmak, a tudomány a természeti törvények nyelve, az irodalom pedig olyan rezonanciatér, ahol egymás mellett maradhatnak a különféle tapasztalatok és perspektívák – anélkül, hogy egyetlen igazságra redukálnánk őket.

Végül az irodalom nála az ellenállás egyik módjaként is megjelenik: a többhangúság megőrzésével kivonja magát az alulkomplexitás és az egységesítés totalitárius igényéből. Nyitottsága, ellentmondásossága és dialogikussága az ideológiai megmerevedés és a politikai erőszak ellenképe.

Összefoglalva: Thomas Larringen a regényben a többhangúság poétikáját fogalmazza meg, amelyben az irodalom széttartó, polifon, emlékező és megismerést nyújtó térként jelenik meg. Olyan közeg, ahol egyéni és kollektív tapasztalatok, történelmi traumák, filozófiai reflexiók és tudományos diskurzusok egymásba folynak – anélkül, hogy valaha is kisimulnának. Larringen ezzel nemcsak a szereplő nézőpontját adja, hanem az egész mű alapgondolatát is: az irodalom polifon projekt, amely épp szétszakítottságában találja meg a legmélyebb igazságát.

Walter Fromm
POP Verlag