Takács Máté: Ami a lelket nyomja

„Csak egyet olvass el. Legfeljebb kettőt. Aztán olvass valami mást.” Ezt a tanácsot kaptam Böszörményi Zoltán novelláskötete mellé. Akkor csak sejtettem, most már tudom, miért. Mert nehéz. Megül, mint a csülkös bableves szalonnás túrós csuszával. Aztán győzzem megemészteni.

Nem győztem. Böszörményi „párpercesekként” aposztrofálja írásait, egyrészt kalapot emelve Örkény előtt, másrészt elolvasásuk valóban nem tart tovább. A lecsengése, a kiváltott érzelmek értelmezése ellenben jóval több időt vesz igénybe.  Mi is a kötet címe? Halálos bűn. Ez az egyik novella címadója is, ám mindegyik írást áthatja a bűn. Soha nem hivalkodón, az arcunkba kiabálva. Csak finoman átszövi. Az emberi viselkedésben, döntésekben nyilvánul meg. Nem is vesszük észre szinte, nagyfokú éberség kell magunkat rajtakapni egy bűnös gondolaton, kinyilatkoztatáson.  Böszörményi szereplői is ilyenek. Élik a világukat, átlagosak, ám életük egy kiemelt pillanatában rájuk fókuszálunk. Mit, miért, és miért úgy csinálnak, ahogy – arra nekünk kell rájönnünk. Hősei többnyire szerencsétlenek, vagy éppen ez az életszakaszuk nehéz, vagy a csillaguk lefelé áldozóban van. A halál könyörtelen villáma csapkod körülöttük, hol szeretteiket találja el, hol őket magukat. Bajban vannak. Nincs remény. Rendszeresen visszatérő közeg például a bank vagy vonzáskörzete, a magas pozícióban lévő, sokat utazó üzletemberek. A kifogástalan öltönyök takarta beteg lelkek. Vagy a túlsó part: a mélyszegénység. Ott is kísért az ördög, beléjük épül, velük él. Nehéz észrevenni. Az idiotisztikus, blazírt üzletembernek nem kevésbé egzaltált titkárnőjét ismerhetjük meg, vagy egy szalonnázgató, békés öreget, aki – ki tudja, miért, de – sajnálja a gyertyát és a könnyeket a hadifogságból hazatérőktől. Aztán az egyszerű szavakból összerakott történet más és más oldalról mutatkozik meg, mint amikor egy kristályt forgatni kezdünk. Vagy egy fekete gyémántot.  A történet leér, lecseng, kis hullámgyűrűket vet. Hat. Hat-hét perc, és bejön az első értelmezés. Aztán órákkal, napokkal később, egészen váratlanul visszatér, dolgozik még rajtam egy kicsit. Akkor pihenni kell, szellőztetni. Megpróbálni lazítani. Rövid, tömör címek ülnek a párpercesek fölött. Szinte idilli képpel indul mind, még érezni a letépetlen alma illatát a Paradicsomban. Kezdődik a cselekmény, látszólag semleges dolgok követik egymást, majd hirtelen jön a jobbhorog. Gyomorszájra, hogy ne kapjak levegőt. Vagy épp állcsúcsra, az másképp kellemetlen.  Néhol didaktikus, egyenesen szájbarágós jelenetekkel találkozom, ám nem ez a jellemző. Jól szerkesztettek, átgondoltak az írások, sejteni lehet, hogy némelyik történetet akár maga Böszörményi is átélhette. Némi misztikumot, kísérteteket váltogat a hiperrealista valósággal.  Kedvencem a Piac című írás. Hasznos, az életből merített. Sajátomnak tekintem. Tekintse a nyájas olvasó is annak Böszörményi Zoltán novelláskötetét, mert meg kell venni. El kell olvasni. Kihagyni halálos bűn lenne.

Böszörményi Zoltán: Halálos bűn

Ulpius-ház Kiadó, 2010

Megjelent: olvassbele.com / 2011. november 11.