Szemelvények

Megvalósulatlan tervek

Írás közben vettem észre, mennyire másként alakul át a valóság és a képzelet izzasztókamrájában egy-egy megtörtént esemény, hogyan válik meseszerű álommá, megfoghatatlan, képlékeny valósággá, folyékony idővé. 
Tovább

…és a forradalom

Az egyik sráctól megtudtam, hogy Montrealból jöttek, s ott most mínusz 29 Celsius-fok van. Még hallani is rossz volt, nemhogy megélni azt a hideget. Egy másik fiataltól, aki társával valamin civakodott, megkérdeztem, mi történt Noriegával. Az amerikai hadsereg megszállta-e Panamát? „Mi történt Noriegával?” – kérdezett vissza szinte kiabálva a srác. „Talán azt kéne megkérdezned, mi történt Romániában?”
Tovább

A könyv és a gazdasági élet „varázslatai”

Kányádi Sándor, kedves költőbarátom szokta ezt tenni, csak azzal a különbséggel, ő már előre tudja, hol mit kell keresnie. Ha új könyvéből ajándékoz, tollat vesz, s a már kívülről ismert oldalakon belejavít a szövegbe  
Tovább

Renoir

Nézegettem, megcsodáltam, majd úgy döntöttem, belépek az üzletébe, s az ár tekintetében alkudozni fogok önnel. Mégis, mintha valami azt súgná, ne vegyem meg ezt a festményt, ugyanis a világot fosztanám meg egy remekmű élvezetétől. Hiszen ahogyan ismerem magam, amint az enyém lesz, merő önzésből el fogom zárni  
Tovább

A Niagara-vízesés

Mindenre, csak erre nem számított. Mármint hogy van annyi bátorságom és nekivágok a számomra ismeretlen országnak. Ahogy a rövid beadvány végére ért, keményen rám pillantott. Szűkszavúan csak annyit jegyzett meg: "Torontó nagyon drága város. Nagyot téved, ha azt hiszi, ott majd jobban boldogul.  
Tovább

Sztori, amiből kisregényt írnék

Visszaúton, miközben a szálloda felé ballagtunk, ő is kitárulkozott. Elmondta, hogy nem oly rég hunyt el a felesége, másfél éve egyedül tengődik. Szerencsére annyi pénzt tudott félretenni, ha száz évig él, akkor sem lesznek anyagi gondjai. Amióta asszony nélkül maradt, megállás nélkül utazik  
Tovább

Jelen és múlt

Füst Milán A feleségem története című regényét viszem magammal a gépre. Hetekkel ezelőtt Szőcs Géza barátom azzal a megjegyzéssel hívta rá fel a figyelmemet: „Ezt feltétlenül el kell olvasnod, a magyar irodalom egyik legjobb regénye”. Nem hittem neki.
Tovább

A nap verse

Hatalmam hétdekányi valóságérzete

hatalmam hétdekányi valóságérzetét
mímelem
esztétikám
irdatlan felhokövek
még él a testem
a szigor tanyáján matat
sivalkodik vallomásom  
ostorcsapás

csókcsokor
átgondolt létem egyenlete
legalább két évszázad ha lenne
lázam törvénye évtizedek
havas decemberek
szívem kalitkában
a meleg szobában
jóllakott

csendben gubbaszt
nem énekel

Instagram

Olvasóim írták

Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid / ismert/ élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet , hogy a csatatéren és nem idegen földön “ ágyban , párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez.
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez.
Edit Siposné Tóth

A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.

A LOBBANÁS című vershez.
Katalin Rácz

Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!

A LOBBANÁS című versről.
A Regálról

Bátorligeti Mária 

Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?

virezma

Ezt a kötetet azoknak ajánlanám, akik fogékonyak a filozofikus költészetre.

Böszörményi Zoltán: Lábatlan idő (Moly.hu)
Dénes Gabriella

Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre.

Böszörményi Zoltán: A semmi bőre (Moly.hu)