Kántás Balázs: Az időtlen Völgy, mely nem ereszt többé

Böszörményi Zoltán legújabb, Füst című novelláskötete furcsa és izgalmas világba kalauzolja olvasóit. A Lénárd Sándor Völgy a világ végén című önéletrajzi művét megidéző, szikár, minimalista stílusban íródott novellák valahol Brazíliában, egy bennszülöttek és bevándorlók által vegyesen lakott, az esőerdő peremén meghúzódó, apró faluban játszódnak, ahol szinte megállt az idő.  

PARS POETICA; DE ARTIS POETICAE NATURA; ÉS…

a költészet látvány, / a teremtés akarat

Janka Dorka: Böszörményi Zoltán: Füst

"– Tudod, mi a jó könyv? Jó könyv az, amely két sorban vagy kétszáz oldalon rögzít benned egy képet vagy egy frázist, melyet soha életedben nem tudsz többé elfelejteni. Amely új húrt von emlékezeted hangszerére, s ha tíz év múlva megérinted, még mindig azt a hangot adja vissza." Lénárd Sándor: Völgy a világ végén és más történetek

Böszörményi Zoltán: „Nem hiszem, hogy a díjak meghatározók egy író számára”

– A Füst novellás könyv, teljesen más, mint a legutóbbi kötete, a Regál. Változtatni akart a regény után?  – Úgy éreztem, hogy paradigmaváltásra van szükségem. Ez egy lecsupaszított, nagyon fegyelmezett, szinte tőmondatokban megírt kötet. Tavaly a könyvhéten vettem meg Lénárd Sándor  Völgy a világ végén című művét, azt vittem magammal Barbadosra, ahol telelni szoktam. Ennek a könyvnek az olvasása közben jutottak eszembe az ötletek az egyes novellákhoz.