Az emlékekből táplálkozó, gyakran elkalandozó szöveg alaposan próbára teszi a figyelmet. A filozófiai, lételméleti eszmefuttatások, a főszereplő, Tamás gyermekkori élményeinek pszichológiai okfejtésbe hajló, realisztikus ábrázolása, a gyermeki hang és a visszatekintő, tapasztalt értelmezés, a történelem szociografikus emlékezete és elemzése egymásba áramlik, teljesen szabadon, mégis gondosan strukturált rend szerint. A kisregény 115 oldalán komplex világ tárul elénk. Briliánsan kerek, de csak belemerülve, ugyanakkor néhány lépéssel hátrébb állva körvonalazódik előttünk, mint az égbolt: szétszórva a csillagok ragyogó káosza (akárcsak az olvasás közben elkalandozó gondolataink, emlékeink, világmegváltásaink), amelyek összeállnak csillagképekké, s végül felfénylik egy teljes univerzum.