Alföldy Jenő levele

Kedves Zoltán!

Köszönöm fejedelminél több ajándékodat, a Darabokra tépve példányát. A regény elejének a tévéből is megszokott ágyjelenetei nem tévesztettek meg, a mű korántsem akarja azt sugallani (ami egyébként igen is lehet), hogy a világ a szex körül forog, mert a könyvben tökéletesen a helyére kerül a szex véghetetlen hatalma, mint minden, ami ma lényeges egy gondolkodó, éber szemű és elméjű magyar számára.

A visszatérő kezdeti apróságok a teljesség érzetét keltik az olvasóban, mintha Marcus Antonius egyik másnapos hajnalán kezdődne, és egy mai Antal Márkus vagy Mark Anthony egyik ugyancsak másnapos hajnala közötti kétezer év története peregne le a szeme előtt, különös tekintettel a hol otthonában, hol Torontóban élő, hangsúlyozottan magyar értelmiségi elméjében. A regény tökéletesen kerek, organikus szervezet, semmi sem lóg ki belőle, mindenféle diszciplína, esztétikai élmény, etikai törvény és minden pontosan érzékelt mindennapiság a legtermészetesebb módon szervesül benne. Emberiségregény, magyar módra. Ha ez nem sikerregény a legnemesebb értelemben, akkor az nem a regény, hanem a sikeresség számlájára írandó.

Fájlalom, hogy megfáradtam, s nem vállalhatom, hogy írjak egy ilyen rendkívüli műről: nyavalyáim nem teszik lehetővé, hogy egy ilyen hatalmas belső tágasságú regény értékeit sorban megvilágítva összegezzem benyomásaimat. Már csak régóta ismert versekről, vékonyka verskötetekről merek írni, az írás – gépen és kézzel egyaránt – meghaladja erőmet. Úgy látom csak ezt a regénykatedrálist, mintha egy különlegesen szép templomból csak egy fél tenyérnyi, rossz fénykép alapján kellene érvényesen, a műhöz méltón írnom.

Kérlek, ezek megvallásával együtt, fogadd mély gratulációmat.

És főképpen: örömteli elismerésemet arról, hogy ennyi kemény igazságot feltártál a magyar fájdalmakból-

 

Köszönettel, baráti kézfogással,

Jenő

 

Ui.: Melyik kritikus tudná pontosabban megmondani, hogy miről van szó, mint Thomas Larringen nevű szereplőd?

„Az író a képzeletét a revelációk és képzetek megértésére (is) használja, de mi történik akkor, ha a világegyetemet akarja a fantáziájával megragadni?”