Peter Gehrisch: A világ fenyegetett egyensúlya

Böszörményi Zoltán nagy regénye, Az éj puha teste*

Amint már a borítón is olvashatjuk: „Repülőút a vélt szabadságba, csakhogy utána Tamás hontalan.” Az állampolgárságától és hazájától megfosztott ember sorsáról és kálváriájáról szól Böszörményi Zoltán magyar író regénye, miáltal kapcsolódik a Föld számos vidékét elborító menekültáradathoz. Másoké mellett figyelemmel kísérhetjük Tamás sorsát, azét az alakét, akit a szerző más regényeiben is életre keltett. Az élménystruktúrát, amely magán viseli a nagy modern és posztmodern alkotások jegyeit, a Borisz Paszternák Luvers gyermekkorában is felfedezhető általános impulzus szervezi: a megtapasztalt élet összefüggéseit – márpedig Böszörményi eddigi életútja valóságos tárháza az egzotikus élményeknek – előbb elemeire kell bontani ahhoz, hogy újra imponáló, esztétikailag koherens egésszé állhasson össze. Az első négy terjedelmes fejezet a könyv címének titokzatos képét vezeti be, Zénót, a regény egyik szereplőjét láthatjuk állni az ablaknál, amely előtt autók fényszórói suhannak el: „Ha most szélesre tárnám az ablakot, megérinthetném az éj puha testét, sötét bársonyát, a húsából csontként kiálló életemet... Mégis, mintha irdatlan viharban állnék.”A leírás a gyöngédség és a megtévesztő illúziók ambivalenciáját tükrözi, és ez a kompozíciós kapocs a regény végén, mindenféle szövevény és veszély után Zénó vallomásával súlyosbodva zárul: „...csontként kiálló, elrontott életemet.”

Ebben a jól átgondolt konstrukcióban, a szokványos regényirodalom hagyományaival szakító, szuverén szövegkezelésben, a feszültség találékony megteremtésében rejlik Böszörményi magával ragadó kontextuális prózájának titka. – Vég nélkül folyik az elmélkedés a regény haláláról, a szerző mesteri történetmesélése azonban csattanós válasz e spekulációkra. Az egyik teória szerint a regényt felváltja az irodalmi riport, amely egyedül képes megragadni és  közvetíteni a valóságot. Hogy ez fatális tévedés, azt Böszörményi fölényes elbeszélői tudása is bizonyítja. Az a belső erő, amely az olvasót lelkének minden rezdülésével a regény cselekményének átélésére készteti. Egy nonfikcionális, pusztán tényeken alapuló alkotás ezzel szemben csak rideg egzaktságot és józanságot áraszt.

Ugyanakkor korunk regényalkotásának, töréseinek és metamorfózisainak módszertana még távolról sem zárult le. Minden magára valamit is adó szerző megpróbálkozik a lehetetlennel, amennyiben saját felfogása szerint alkalmazza a rendelkezésre álló formákat.

Minél mélyebben hatolunk a narratíva sűrűjébe, annál több tudatos stílustöréssel találkozunk. A szereplőket például kizárólag csak keresztnevükön ismerjük, miáltal nem köthetők helyhez származásuk alapján. Országhatárokat lépünk át, földrajzi elnevezésekkel azonban nem találkozunk, sem kontinensek, államok, tartományok, folyók vagy hegyek nevével. Majd kiderül, hogy a társadalmi rendre és kapcsolatokra vonatkozó adatok is homályosak, Tamás egy diktatúrában élt, ahol egy titkosszolgálat működött, amit egyesek elhallgattak, mások csak félve említettek, de sem az ország, sem a politikai rendszer nem beazonosítható. Dehát ez az alapja a társadalom működésének: tudott dolog, hogy a politika a hatalomért folyó harc; az viszont, hogy mekkora a hatalma a sajtónak, hogy a megrendelésre újságot írók profitálhatnak-e ebből, s hogy végül melyik megnyomorodott demokráciában történik is mindez, titok marad. Ebben az útvesztőben nem könnyű a főhősnek meghoznia a helyes döntést. Már Huxleytől megtudhattuk, hogy a szerelem és az érzelmi szenvedély veszélyezteti a (világ)kormányzat stabilitását. – Mikor aztán Tamás a repülőúton elkezdi olvasni a krimit Hugó polgármesterrel és feleségével, Ninával, Valérral, az ügyvéd Artúrral, a fodrász Viktorral, a sokoldalú Lídiával és Fábián detektívvel, világossá válik, hogy az olvasó egy alaposan kigondolt irodalmi kozmoszban találja magát, amelyben minden egyezés a való világgal éppúgy lehetséges, mint amennyire félrevezető is lehet. Tamás először mindegyikükkel szimpatizál, de később, miután megismerte a történetet mozgató erőket, elborzasztják az áhított „szép, új világ” problémái és csapdái.

Ekkor világosodik meg a ponyvaregényként megjelenő, Mandics György kifejezésével, „harmadik történet allegorikus jellege”. Ebben a polgármester egy másfajta tragédia tanújává válik. Bár Hugónak vonzó felesége van, más kalandokat is keres, mígnem homoszexuális kapcsolatot létesít Viktorral. A fodrász azonban valóságos átjáróház, a regény szereplőinek felével viszonya van, még Lídiával, Hugó vigasztalójával is. A gyilkossággal és véres cselekményekkel végződő kapcsolatok ezen utak járhatatlanságát példázzák. Tamásnak egyedül kell boldogulnia, s ő a pénz helyett a családi összetartásban reménykedik.

Hogy mindez nem csap át puszta moralizálásba, az annak köszönhető, hogy Böszörményinek vérében van az elbeszélő tehetség, hősei a szöveg szerkezetén és az erkölcsi parabolákon túl hús-vér figurák és szerethető karakterek. Walter tudatában van annak, hogy a politikai életet átszövi a korrupció, de hisz abban, hogy tehet a közösség javáért, mivel újságíróként megtanulta leleplezni a hamis prófétákat, megkülönböztetni a racionálisan haszonelvű, munkahelyet és gazdasági jólétet teremtő befektetőket a választókat átverő tőzsdecápáktól és konjunktúralovagoktól.

A választási kampány során kollégái megerősítik ezeket a tényeket. Egyidejű kapcsolatát Melániával és Barbarával nem jellembeli fogyatékosság magyarázza, hanem neveltetési különbségek, amelyek ebben az életkorban már nem tüntethetők el. Walter rokonszenves, barátságos férfi, akit pozitív tulajdonságai miatt megszeret Melánia, Tamás és később Barbara is. Vallásos neveltetésű felesége, Melánia azonban nem kedveli túláradó férfiasságát, míg szeretője, Barbara éppen emiatt csodálja őt, és a végsőkig elmegy – tekintet nélkül a férjére vagy a politikai karrierjét fenyegető lebukásra – azért, nehogy elveszítse ezt a szexualitása számára nélkülözhetetlen kapcsolatot.

Hasonlóan igéző jelenség Vanda, a tragikus sorsú, szerelmi vágyaitól űzött gyönyörű nő, aki saját ragyogó fiatalságától bódultan, nevetve hág át minden határt. Szerelmi esküje mindig csak egy pillanatig érvényes, s mihelyt elmúlt az a momentum, már új célt keres magának, hogy kielégítse vágyait. Legyen az egy fiatal csavargó vagy egy pincér, vagy akár főnöke, a gyárigazgató Zénó, mindegyiket egyformán, intenzíven szereti fiatal életének egymást követő óráiban. A vágynak ez a kontinuitása teljesen természetes, mesterkéletlen, mitologikus erejű.

Zénó tragédiája éppen az, hogy egy ilyen nő keresztezte az útját, s ő képtelen laza kalandként megélni ezt a kapcsolatot, teljesen és végleg birtokolni akarja Vandát. A névválasztás játékos, ugyanakkor mély értelmű utalás az ógörög eleai Zénón híres paradoxonára Achilleusz és a teknősbéka versenyfutásáról. A regénybeli Zénó azonban az ókori előképek modern varázsjátékának megfelelően az ógörög filozófus ellentétébe fordul át: „Sorsa szertefoszlott a levegőben.”

Tamás az egyetlen, aki tudatosítja magában a hit megmentő erejét. Olyan erősen hisz a családjában, hogy a legrosszabbul fizetett munkát is elvállalja, mivel ez az egyetlen lehetősége megkapni az áhított bizonylatot: a biztos munkahely elengedhetetlen feltétele a családegyesítési kérelem benyújtásának.

Böszörményi kötetének három párhuzamos története egyetlen pontban fut össze, ez pedig Tamás megingathatatlan felismerése: hit nélkül bármely létezés értelmetlen és üres. Az ide vezető út kiindulópontja egy konfliktus Tamás gyermekkorában. Apja, aki nyilvánvalóan külön él feleségétől, kijelenti neki: „Anyád a süllyedő hajó. Én vagyok a biztonság, a meleg otthon.” Tamás támasza azonban az édesanyja. Ő a szeretet, a legfontosabb, a legszilárdabb pont a sodródó, törekvő fiú számára.

Így járja Tamás az útját, a középkori udvari irodalom kóbor lovagjaihoz hasonlóan, tanul a kalandokból, és eljut a lényegig. A regény többi hőséhez képest ő az, aki – a középkori keresztény lovagi eszménynek megfelelően – világosan látja a célját. Az oda vezető utat a félelmetesen elhatalmasodott technika és a társadalmi struktúrák labirintusának világában bolyongva keresi, akárcsak James Joyce vég nélkül, kiúttalanul tévelygő alakjai az Ulyssesben.

Mint „a világ egyensúlyának fenyegetésé”-re adott adott válasz Az éj puha teste formailag és üzenetében egyaránt a német nyelvű olvasók számára is felfedezésre váró kincs, és beletartozik az új évszázad nagy regényeinek sorába.

A jelentős alkotó, Szőcs Géza halála után Böszörményi Zoltánt választották a Magyar PEN Club elnökévé. Ezzel kétségtelenül a tudása és tehetsége alapján őt megillető helyre került. Személye kiválóan képviseli a magyar irodalmat.    

* Zoltán Böszörményi, Weicher Körper der Nacht. Roman. Aus dem ungarischen von Hans-Henning Paetzke (Böszörmnyi Zoltán: Az éj puha teste. Regény. Magyarból fordította Hans-Henning Paetzke)

Megjelent a Matrix irodalmi és művészeti folyóiratbaban –  2/2022 (68). szám.