Események
Legújabb verseskötetem, Az irgalom ellipszise (a Kalligram és az Irodalmi Jelen Könyvek közös kiadásában) a 87. Ünnepi Könyvhétre jelent meg.
Kötetét június 11-én, szombaton 11 és 16 órakor dedikálom a Vörösmarty téren, az Irodalmi Jelen standjánál.
Az Írók Boltjában mutatta be a Kalligram Kiadó Böszörményi Zoltán új verseskötetét, a Lábatlan időt. A szerzővel Mészáros Sándor, Hudy Árpád és Orbán János Dénes beszélgetett a versírás természetéről, újrakezdésről, alkotói színterekről és elődökről.
„Unom a téridőt” – vallja Böszörményi Zoltán, mert amitől az ember nem tud megszabadulni, azt könnyen megunja, így kénytelen együtt élni rögeszméivel. A József Attila-díjas költő Lábatlan idő című új verseskötetének kolozsvári bemutatóján a metafizikai fogalmak, a költészet lehetőségei és a filozófia mellett szó volt a meghívott prózai munkásságáról is.
Az Írók Boltjában mutatta be a Kalligram Kiadó Böszörményi Zoltán új verseskötetét, a Lábatlan időt. A szerzővel Mészáros Sándor, Hudy Árpád és Orbán János Dénes beszélgetett a versírás természetéről, újrakezdésről, alkotói színterekről és elődökről.
Az Irodalmi Jelen lapszámbemutatóval egybekötött budapesti estjén elválaszthatatlan testvérként karolt egymásba klasszikus zene és kortárs szépirodalom, háttérben – képzőművészeti aláfestésként – a TAT Galéria legújabb műalkotásaival.
Majd' százhúsz lélek összezsúfolódva egy könyvbemutatón. Ritka jelenség. Fehér hollóként fiatalok, és nem is kevesen.
A könyvheti események forgataga nemcsak az Írók Boltja Liszt Ferenc téri dedikálásáig ért el a várostérképen, de egy kicsit tovább is, a Buena Vista étterem galériájáig, ahol Böszörményi Zoltán átadta az Irodalmi Jelen idei díjait. A főszerkesztő elmesélte köszöntőjében az elismerés történetét: állami támogatások híján több mint tíz éve döntöttek úgy, hogy a folyóirat létrehozza saját díját. A kezdetben próza és vers kategóriában odaítélt jutalmat immár az esszé, a műfordítás és a gyermekirodalom műfajában is átvehették az arra érdemesek, akik valamennyien fel is olvastak műveikből.
Autós egységeink az Arad–Szeged–Enying–Budapest-tengely négy pontjáról vágtak neki a déli határnak, hogy keresztülszelve Észak-Szerbiát Újvidéken találkozzunk, azon belül is a város „budai” részén, Péterváradon. A Duna túlpartján elterülő helység (szerbül Petrovaradin), bár saját önkormányzata van, lényegében egybenőtt Újvidékkel. Ékessége a várdombon álló történelmi erődítmény, ahol múzeum és szálloda működik – mi is itt szálltunk meg, csodás kilátással a Duna kanyarulataira. No meg a lebombázott újvidéki hídra, amely helyett már természetesen építettek újat – a kecses ívű fehér szerkezet a budapesti Erzsébet hidat juttatta eszünkbe.
Miként ütközik az illúziók álomkastélya a kemény valósággal? – A Regálban megörökített láger eredetijének szomszédságában, az osztrák fővárosban beszélt emblematikus könyvéről Böszörményi Zoltán az ott élő lengyelekből és magyarokból álló közönségnek.
Az Irodalmi Jelen lapszámaiban és online felületén március óta olvashatók jeles kutatók, egyetemi tanárok felkérésre írt esszéi egy 2013-ban megjelent Márai-mű, a Hallgatni akartam történeti vonatkozásairól. A Holokauszt-emlékévhez kapcsolódó konferencián Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen főszerkesztője és a beszélgetés moderátora bevezetőjében elmondta: íróként fordult a közelmúltban figyelme a Márai-szöveg felé, melyet elolvasva számos kérdés vetődött fel benne. Márai ambivalensen vélekedik a korról, melynek maga is része volt, s amiként egyértelműen az Anschluss napját teszi meg az újabb kori magyar történelem drámai fordulópontjának, úgy messze nem foglal egyértelműen állást a hazai zsidóság tragédiájához vezető felelősség kérdésében.
Legfrissebb
Szemelvények, Vers
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Recenziók
Kötetek
Hangos könyvtár
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)