Események
Majd' százhúsz lélek összezsúfolódva egy könyvbemutatón. Ritka jelenség. Fehér hollóként fiatalok, és nem is kevesen.
A könyvheti események forgataga nemcsak az Írók Boltja Liszt Ferenc téri dedikálásáig ért el a várostérképen, de egy kicsit tovább is, a Buena Vista étterem galériájáig, ahol Böszörményi Zoltán átadta az Irodalmi Jelen idei díjait. A főszerkesztő elmesélte köszöntőjében az elismerés történetét: állami támogatások híján több mint tíz éve döntöttek úgy, hogy a folyóirat létrehozza saját díját. A kezdetben próza és vers kategóriában odaítélt jutalmat immár az esszé, a műfordítás és a gyermekirodalom műfajában is átvehették az arra érdemesek, akik valamennyien fel is olvastak műveikből.
Autós egységeink az Arad–Szeged–Enying–Budapest-tengely négy pontjáról vágtak neki a déli határnak, hogy keresztülszelve Észak-Szerbiát Újvidéken találkozzunk, azon belül is a város „budai” részén, Péterváradon. A Duna túlpartján elterülő helység (szerbül Petrovaradin), bár saját önkormányzata van, lényegében egybenőtt Újvidékkel. Ékessége a várdombon álló történelmi erődítmény, ahol múzeum és szálloda működik – mi is itt szálltunk meg, csodás kilátással a Duna kanyarulataira. No meg a lebombázott újvidéki hídra, amely helyett már természetesen építettek újat – a kecses ívű fehér szerkezet a budapesti Erzsébet hidat juttatta eszünkbe.
Miként ütközik az illúziók álomkastélya a kemény valósággal? – A Regálban megörökített láger eredetijének szomszédságában, az osztrák fővárosban beszélt emblematikus könyvéről Böszörményi Zoltán az ott élő lengyelekből és magyarokból álló közönségnek.
Az Irodalmi Jelen lapszámaiban és online felületén március óta olvashatók jeles kutatók, egyetemi tanárok felkérésre írt esszéi egy 2013-ban megjelent Márai-mű, a Hallgatni akartam történeti vonatkozásairól. A Holokauszt-emlékévhez kapcsolódó konferencián Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen főszerkesztője és a beszélgetés moderátora bevezetőjében elmondta: íróként fordult a közelmúltban figyelme a Márai-szöveg felé, melyet elolvasva számos kérdés vetődött fel benne. Márai ambivalensen vélekedik a korról, melynek maga is része volt, s amiként egyértelműen az Anschluss napját teszi meg az újabb kori magyar történelem drámai fordulópontjának, úgy messze nem foglal egyértelműen állást a hazai zsidóság tragédiájához vezető felelősség kérdésében.
Könyvbemutatóin Böszörményi Zoltán két újítást is bevezetett. Egyrészt minden résztvevőnek ingyen kötetet ad (ez ritkaság, mert az írók általában eladni szeretnék könyveiket, még a kollégáknak is), másrészt nemigen szereti a mostanában divatos „moderátorokat”.
Az angol könyvkereskedők hivatalos oldalának toplistájára került Böszörményi Zoltán Az éj puha teste című regényének angol változata.
Kettős ünnep ez a kötetbemutató – köszöntötte a hallgatóságot Böszörményi Zoltán, a verseskötetet gondozó Irodalmi Jelen Könyvek főszerkesztője –, hiszen Kányádi Sándor a kortárs magyar irodalom legnépszerűbb költője, és az őt olvasó tömegek most már az angol ajkú közönséggel is kiegészülhetnek. A kötet megjelenését két kiadó, az Iniquity Press és az Irodalmi Jelen Könyvek tette lehetővé, így a magyar állam hozzájárulását egyáltalán nem kellett igénybe venni.
A szinte tavasziasan meleg novemberi estén még egy „kiülős” teázás is belefért a beszélgetés előtt a programba, ahol Böszörményi Zoltán történeteit hallgatva megértettük Mányoki Endre későbbi kérdését, melyet az esten tett fel az író-költőnek: ekkora élményanyagból vajon miért nem születik még több kispróza, ahhoz hasonló történetek, mint a Füst című novelláskötetében?
Három magyar író – Böszörményi Zoltán, dr. Csisztay Gizella és Mandics György – nagy érdeklődéssel kísért szerzői körúton öregbítette literatúránk hírnevét Lengyelországban. Túl az irodalmon: az ilyen találkozások révén új tartalmakkal telítődik a „lengyel–magyar két jó barát” régi rigmusa.
Ingyenesen letölthető könyvek
Letölthető hangoskönyvek
Legfrissebb
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Recenziók, Szemelvények
Események
Olvasóim írták
A regényekről
Drága Zoltán,
Többször is elolvastam regényedet, és csodáltam hogyan merülsz alá önmagadban és a világban. Megírtad életed és életünk regényét, csak az alvajárók nem tudnak vagy nincs elég bátorságúk azonosulni veled, és hihetetlenül nagy kultúráddal, hogy újra felfedezzék a szépségeket gyönyörű lírai részletekben, vagy vergődjenek a múltban és a jelenben ébren, felelősségük terhes tudatával megküzdve a végtelen idővel. Boldog vagyok, hogy találkoztam Veled.
Pongrácz Mária
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)