A HASZONTALAN TÁSKA
Kiábrándító, hogy Novak Djokovic kikapott
Nick Kyrgiostól a mexikói tenisztornán.
A hírt a CNN-en láttam, s rögtön elment a kedvem.
Az Australian Open után, ahol a világrangsorban a 115.
játékos búcsúztatta az első megméretkezésen, reméltem,
még nincs vége Djokovic magasan szárnyaló karrierjének,
bíztam a szerb férfi akaratában és sziporkázó játékában,
hogy megújult erővel visszatér, s szétveri ellenfeleit,
Murray-t s a többieket.
Most viszont lelombozódva
tekerem a bicikli pedálját a tornateremben,
s az emlékek gödréből kifordul az a pillanat,
amikor a szabadkai városházán jártam,
valaki megmutatta,
hol esett be az amerikai gépről ledobott bomba,
de nem robbant fel,
csak átszakította a mennyezet kupoláját.
Fura dolog, hogy éppen ez jutott eszembe
Djokovic kapcsán,
s nem az acapulcói reggeli séták elevenedtek fel újra,
az öbölben matató halászok álmos készülődése,
az utcai árusok lomha mozdulatai,
az összetekert lepényből kicseppenő avokádó,
a szakadt hálót javítók igyekezete,
vagy a quabradai sziklaugrók bátorsága,
akik harmincnyolc méter magas szirtről
vetik magukat a mélybe,
csak előbb az oltáron pihenő guadalupéi Szűz Mária
segítségét kérik, de hányan és hányszor naponta,
vagy a machetével felvonuló parasztok tiltakozása
a hatalom valamilyen intézkedése ellen,
s míg nyolcan egy vonalban menetelnek,
az arcukra írt elszántság visszfénye
az esőáztatta sugárúton,
nem tudja az ember,
melyik láncot, béklyót, gúzst, kötést oldja ki,
hiszen, ha az egyikből kibújik, száz másik várakozik rá,
utópia ezek nélkül elképzelni a világot,
szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdetni,
mindig rossz kézbe kerülnek a termelőeszközök,
s az egyenlőségnek még esélye sincs,
hiába papolt erről Erich Fromm1958-ban egy tévéadásban,
amelyben Mike Wallace faggatta, olyan áttetszőnek
és mesterségesnek tűnt ez a filozófus a YouTube filmjén,
képmutatónak,
ha látta volna szegény Spinoza vagy Hume,
ezt az okoskodó semmitmondást világunkról,
ahol szerinte csak a kétkezinek van értelme,
egyedül az ő munkája a fontos,
hallotta volna ezt Arthur Miller Willy Lomanje,
és az a sok százezer ügynök, aki felvirágoztatta Amerikát,
s nem engedte meghalni az amerikai álmot,
vajon ők mit mondtak volna Mister Frommnak,
megingathatatlan hitük és akaratuk, rögeszmés munkájuk
mit sem érő, illanó füst az égen?
Mit mondtak volna a haszontalan táskáról,
mely Fromm szerint nem kell senkinek,
mégis rátukmálják boldog-boldogtalanra a salesmanek.
Mit szólt volna ehhez az ideális társadalmat szervezők
frankfurti csoportja, a megrögzött szocialisták:
Adorno, Horkheimer, Marcuse, Lukács György,
hogyan magyarázta volna ezt a sikerorientáltságra
berendezkedett gazdaságot,
számukra érték lett volna-e az a fránya táska,
vagy csak a globalizált és elidegenedett ember szimbóluma,
amolyan Ginsberg-féle álom,
kiáltás az angyalfejű hipsterekért,
hogy kapcsolják már rá a csillagdinamókat
a mennyei éj gépezetére?
Megjelent: Irodalmi Jelen, 2017. március 7.
Legfrissebb
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Recenziók
Kötetek
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)