lett bennem a szerelem
ódákat ír hozzád
akit
nem ismerek
megyek az utcán
egyszer csak rám kiált
látod milyen vak vagy
már megint elmentél mellette
Te szent ősanyag, melyből a világ született,1
tudom, hogy tudasom belőled ered,
te vagy festett szavaim varazsa, opiuma, ereje.
Tebelőled meritkezik rőfnyi eletem,
a szel seperte taj, melyben oly jol erzem magam.
Toretlen kedvem nedűje belőled fakad,
hűseges cinkosom vagy,
az igezet szorongasom tebolyaban.
Az alattomos erőket te kedvetlenited el,
te lattatod velem a jovőt, mint csillogo ercet.
Ne engedd, hogy metszőfogat a guny sebeimbe meritse,
csititsd bennem, ami jajong,
a vakmerő szerelmet engedd szabadjara, batoritsd!
Indulataim ne szinezzek szurkere az eget,
az elhetetlen eszmek szuronyait ne erezzem soha.
A bizonytalansag mely kutjaba ne dobj,
ne legyen csalas a remeny, nyűg az aldozat,
tartson erős markaban az alazat,
csabitson el, szeliditsen magahoz.
S a kedvet, mint erett gyumolcsot,
mely ott hever a lombhaju fak alatt,
engedd megizlelnem, mint ahitott vagyakat.
A turelem gondos keze simitsa ki felelmem rancait.
A haszon balvanyai ne csalogassanak,
s bár erőd az, mi földbe visszatér, s tökéletes,2
a mi visszatertunk is legyen hozzank irgalmas, kegyes.
A felelem sikos feluleten csuszunk lefele.
* Részlet a Kalligram és az Irodalmi Jelen Könyvek közös kiadásában megjelent, azonos című könyvből, amelynek borítóján ez áll:
„Kényszerleszállásunk 2016. március 17-én történt a British Airways (BA 2153) menetrendszerű járatával. Londonból Barbados felé tartottunk. Gépünk, egy Boeing–777-es, Shannonban (Írország) sikeresen landolt Szent Patrick, az ország védőszentje napján. A szállodában, ahová a repülőtérről busszal vittek bennünket, azt mondták, az ő védőszentjük mentett meg minket a szerencsétlenségtől.”
1, 2 A Tabula Smaragdina ötödik és hatodik tétele.