A nyelv megízlel mindent,
mi a közelébe kerül.
Feldühödsz,
ha a szónak semmi tétje,
billeg ajkad szélén,
leperdül.
Nem kapkodsz utána.
Valami illatfélét,
mintha mégis,
körülnézel,
ott kell lennie valahol,
nem oldódhatott fel
a ködös semmiben.
Idegesen,
feszülten keresed.
Ahol nem is gondolnád,
rátalálsz.
Ujjal érinted,
tenyeredre segíted,
még meleg és remeg az indulattól,
amiért az előbb
oly könnyen megváltál tőle.
Megjelent: Irodalmi Jelen, 2018. március 2.